Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Börzsönyi József kor váratlanul hatalmasodott el rajta a kívánság, hiszen az elhatározott szándékról már az elején értesültünk, hogy tenni vele valamit (2 v.), de arról nem hallunk semmit, hogy ezt a szándékát közölte volna Jónádábbal is. Neki csak annyit mondott, hogy szereti a testvérét, következésképpen lehetséges, hogy Jónádáb fejében meg sem fordult az erőszaktétel gondolata. Ennek az értelmezésnek megfelelően, Jónádáb javaslatában nincs semmi, ami valami rosszat okozna unokatestvérének, Támárnak. Sem arról nincs szó, hogy valami komoly következményt jelentene javaslata Amnon számára büntetés vagy revans formájában. Ezenfelül ez az értelmezés elhárítja az ellentmondást a között, hogy Jónádáb bölcs ember volt, ami a Bibliában pozitív jelentésű, etikus tartalmú és aközött, hogy erkölcstelen javaslat lett volna az, amit Amnonnak adott. Az sem jelent az elbeszélésben semmi problémát, hogy Jónádáb sem embertől, sem Istentől nem kap semmiféle büntetést a javaslata miatt. Végül ez a magyarázat beszámítható Jónádáb mentségére azzal kapcsolatban, amit a fejezet végén hallunk tőle, ami nem olyan, amit várna az ember egy baráttól. Jónádáb valóban lojális és odaszánt barátja volt Amnonnak, de véleménye megváltozott barátjáról az erőszak elkövetése után, ezután elhatárolódott tőle, és megszűnt igaz barátnak lenni. Ez az értelmezés - úgy látszik - megold minden problémát, amely Jónádábhoz és javaslatához kapcsolódott. Ha még valami probléma ezután is maradt, akkor az az, hogy helytálló-é az a föltevés, hogy Jónádáb javaslata nem tartalmaz semmi többet, mint ami a felszínen megjelenik. A valóságos életben, az irodalomban is, és a bibliai elbeszélésekben is vannak olyan szándékok, amelyek nem jutnak explicite kifejezésre. (A Betsabé történetben sem jut kifejezésre, hogy Dávid miért sürgeti Úriást, hogy menjen haza, még sincs kétség bennünk afelől, hogy mi a király célja.) Amint Jónádáb színre lép, bemutatásra kerül, aktív része van az eseményekben. Természetes kapcsolat van azok között a versek között, amelyekben jelen van, és amelyekben tetteiről történik említés. Az a tény, hogy Amnon barátja és hogy bölcs ember, rögtön megmutatkozik kérdéséből, amelyet Amnonhoz intézett: miért vagy olyan ross% kinézetű királyfi minden reggel. Ez jelzi jó felfogképességét éppúgy, mint Amnon helyzetével való kapcsolatát. Jónádáb kérdése, ami a külső cselekvéseket elindítja, közvetlenül el is vezet az elbeszélés központi személyéhez. A párbeszéd Jónádáb és Amnon között, ami a kérdés eredményeként bontakozott ki, a cselekvés tervét hozza elénk egy jelenetnek a bemutatásával. Inkább azt halljuk, amit a szereplők mondanak, mint azt, amit az elbeszélő tud túl ad. Azt a lehetőséget kapjuk, hogy tanúi lehetünk a titkos megbeszélésnek, ami kétségtelenül négyszemközt történt. Jónádáb kérdése szemlélteti azt az előzetes megjegyzést, amit az elbeszélő mondott Amnonról, hogy annyira gyötrődött, hogy beteggé tette magát: Amnon lelki szenvedése olyan nagy, hogy az külsőképpen is meglátszik rajta. Amnon gyötrődő állapotának nagyon hatásos kifejezése. Egymás mellett található a két kifejezés: királynak a fia és a gyötrődés, két ellentétes töltésű kifejezés. Egy királyfi nem szenved hiányt semmiben, akinek jó megjelenése van, ábrázata megelégedett. Emellé kerül a gyötrődés 76
