Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
TÁMÁR ÉS AMNON TÖRTÉNETE IRODALMI ELEMZÉSE Amnonnak valami rosszat akart volna, hiszen úgy ismertük meg, mint Amnon barátját. Fel lehet-e azt tételezni, hogy nem volt őszinte, és nem úgy cselekedett, ahogy egy barátnak illene, mint ahogy Amnon sem úgy cselekedett, ahogy egy testvértől elvárható volna? A Jer 9,3 értelmében a barátban sem lehet bízni. Ez a feltevés abból eredhet, amit a fejezet végén hallunk Jónádábról, ami nincs egészen összhangban azzal, hogy Amnon és Jónádáb barátok voltak. Ezt találjuk ott: Mert elhatárolta e%t már A hsolon magában attól a naptól fogva, hogy erőszakot követett el a testvérén, Vámáron (32. v). Az inuy kifejezésnek olyan bántó hangzása van, amit nem várna az ember, hogy egy barát ilyet mond, aki talán csak eufémizmusként használhatta, vagy legfeljebb semleges fogalomként. A 33. versben pedig ezt mondja: a%ért ne vegye uram, királyom annyira a szívére, mintha a%t feltételezné, hogy minden királyfi meghalt, mert egyedül csak Amnon halt meg. Azt a benyomást kelti ez, hogy Amnon halála nem különösen súlyos dolog, ez a hangnem kicsit kiábrándító a meggyilkolt barátjától, úgy vélekedni Amnon haláláról, mint ami kevés jelentőséggel bír. Nehéz megérteni ezeket a kifejezéseket még akkor is, ha az a szándék volt benne, hogy a királyt vigasztalja. Feltételezhető volna ezek alapján, hogy Jónádáb nem volt lojális barátjához, és ez jellemtelen egyéniségére engedne következtemi? A másik lehetőség az, hogy a barát szót itt úgy tekintsük, mint ami valami hivatali pozíció, a király barátja, bizalmasa (lKir 4,5), vagy csupán valami társaságot jelent és nem bensőséges közösséget. Bármilyen esetről is van szó, Jónádáb tanácsa nem a barát tanácsa volt, ha így áll a dolog. Van egy másik lehetséges magyarázata Jónádáb tanácsának. Az pedig az, hogy Jónádáb tanácsa nem az volt, hogy Támáron erőszakot kövessen el Amnon. Amit ő tanácsolt, az pusztán annyi, hogy tetesse magát betegnek és kérje meg az apját, hogy küldje el hozzá Támárt, hogy készítsen neki eledelt és táplálja őt saját kezével. Jónádáb nem szól sem explicite, sem implicite arról, hogy hogyan viselkedjen és mit csináljon akkor, ha a házában van Támár. Mi, olvasók vonhatunk le olyan következtetést Jónádáb indítékait illetően abból, ami később történt, és feltételezzük azt, hogy Támár és Amnon között aszerint történtek a dolgok, ahogy Jónádáb terve volt. Ez a feltevés lehet teljesen téves is. Támár megalázott kidobása az erőszaktétel után teljesen biztosan nem volt benne Jónádáb tervében, mivel az elbeszélő is azt fejti ki, hogy Amnon nagy szerelme hirtelen hogyan változott át gyűlöletté. Ha Támár elkergetése nem illik Jónádáb tanácsához, akkor lehetséges azt is feltételezni, hogy az erőszaktétel sem volt része tanácsának. Jónádáb nem arra ösztönözte Amnont, hogy erőszakot alkalmazzon, sokkal inkább arra, hogy győzze meg szerelméről Támárt (valójában az is lehetséges, hogy Amnon előzőleg megkísérelte szavakkal meggyőzni Támárt, hogy önként háljon vele, csak miután ez nem járt sikerrel, alkalmazott erőszakot). Jónádábnak gondolatában sem volt az erőszak, ő csupán kiagyalt egy ártatlan találkát, amikor Amnon örülhet kedvese közelségének. Ez esetben, amit Amnon tett, azt a saját szakállára tette. Az sem állítható, hogy a találkozás75
