Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: Jézus a győztes

JÉZUS A GYŐZTES

Anna magyarra fordította, és három kötetben kiadta a Friedrich Zuendel által írt vaskos Blumhardt életrajzot.8 Emellett lefordította és megjelentette magyarul Blumhardt a Gyógyulás útja című munkáját, ami Gottliebin Dittus már említett möttlingeni gyógyulásának a története.

Mielőtt C. J. Blumhardt konkrét lelkigondozói és igehirdetői szolgálatáról beszélnénk, vessünk egy pillantást általános emberi vonásira és lelkészi habitusára.

Élete és szolgálata mindig halálosan komolyan vette a Soli Deo Gloria reformátori alapelvet. Ez volt alapállása. Az ébredés idején így írt: „Minden megváltozott itt. Hála és dicsőség érte Istennek! Segítsen meg, hogy kegyelme által megtarthassam a kellő elővigyázatosságot, bölcsességet, türelmet és szeretetet.”9

Élete, küldetése abban a kettős programban foglalható össze, hogy Istenért és másokért éljen. Mindent ennek rendelt alá Blumhardt, és erre jelleme is alkalmassá tette. Aki csak hallomásból ismerte ünnepélyes, szigorú és komor embernek képzelte, de miután megismerték szinte csodálkozva kérdezték maguktól: „Ez lenne Blumhardt?” Vidám, barátságos és szerény természete különösen is alkalmassá tette a szolgálatra.10

Életrajzírója szerint humora kiváló, jókedve elpusztíthatadan volt, és természetessége ellentmondott a papságról kialakult korabeli képnek.

Blumhardt úgy életével, mint jellemével hadat üzent a formaságoknak. Mérvadó az egyik nála vendégeskedő gróf megjegyzése, aki állítja: „Ha egy király jönne Bad Bollba, három nap múlva azt is tegeznék itt.”11 Meglehetősen nehezen szívlelte a kegyeskedést is. Határtalan vendégszeretete ellenére is néha hidegségre hangolódott, ha egy-egy vendége a kegyeskedésből sportot akart űzni, vagy divatot akart teremteni. „Az embernek kétszer kell megtérnie. Egyszer, amikor a (bűnös)) természeti (illetve, testi) ember lelki emberré változik; azután pedig amikor a lelki ember ismét természetes (megszentelt, isteni) emberré válik.”12 - mondja.

Ma is figyelemreméltó az, ahogyan elutasítja a merev paposságot: „Az embereket nem szabad kétféle módon kezelni. Ünnepélyes módon a templomban és világi módon az asztalnál.”13

Blumhardt az alázat embere volt, hiszen az ébredés nagy tapasztalatai nem a gazdagság, hanem a szegénység érzését keltették benne. S az öröm, amit az „aratás” felett érzett, össze volt kötve sok-sok keserves munkával, hiszen szó szerint éjt nappallá téve dolgozott. íme, a munka emberének vallomása: „Az idő szent előttem, mert a nyomorultaké.. .Az

8 Leginkább ez a mű összefoglalásom forrása, az RGG vonatkozó szócikke, és néhány e- book mellett.

9 Zündel Frigyes: Blumhardt János Kristóf életrajza II. kötet, Siófok, é.n. 12.o.

10 Zündel Frigyes: Blumhardt János Kristóf életrajza III. kötet, Siófok, 1941. 8,o.

11 i.m. 128.0.

12 i.m. 13.0.

13 i.m. 129.0.

105