Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit
AZ EGYHÁZI ELIT nulás, az elzárkózás, az önmagával foglalkozás késztetése, amire — általánosságban mozgó megállapításaink során, előzőleg — már utaltunk. Mert „a% értelmiség ki tudja magát vonni a társadalmi folyamatból. Hiszen önmagával van elfoglalva ahelyett, hogy bátrabb cselekedetekre szánná el magát és a társadalom felé nyújtaná a ke ft. ”w Ez a hajlamosság az egyházi elit magatartásából sem hiányzik. Mind saját tevékenységét, mind az őt is körülvevő társadalmat illetően. Ám hogy ez a hajlandóság mégsem lesz — még sem lehet — uralkodó tényezővé, azt — néhány apróbb jelenségtől eltekintve — az a felelősség hivatott gátolni, amely őt — a már előadottak szerint — az Egyház Urához és az Egyház, ama részéhez kapcsolja, amelyben tevékenykedik. Ugyanez a kettős faktor — Isten és Egyháza iránti felelősség — gátolja, gátolhatja azoknak az értelmiségnél többé-kevésbé mindig jelen lévő tényezőknek eluralkodását, amelyek egyrészt a szellemi függetlenségben, másrészt a szellemi-erkölcsi autonómiában fogalmazódnak meg.11 Értelmiség, értelmiségi munka sem egyiket, sem másikat nem nélkülözheti. Következésképpen, mint igény, és mint magatartás az egyházi elitnél is jelen van. A már említett kettős korlátját a „mindeneket megpróbáljatok, és ami jó, af megtartsátok”10 11 12 az apostoli intés /utasítás/ tartja rendben. Ez utóbbi Krisztus tanítványaihoz, követőihez szól. Ha tehát bárki, most már közelebbről: az elit, illetve tagja annak vallja magát, az őt kétségkívül megillető függedenséget és autonómiát ebben a szemléletben fogja kezelni. Elit-feladatok Bevezető gondolataink általános rendjén, majd a világi elitek viszonyainak, végül az egyházi elitek adottságainak vizsgálata során — rendszeresen, mert visszatérőleg — foglalkoztunk az elitek szerepeivel, feladataival. Most, amikor ez a vizsgálódás a magyarországi eliteket állítja előtérbe, értelemszerűen követnünk kell a már bejárt irányt és annak sorrendjét is. a) Az elsőként jelentkező értékteremtés szolgálatának leglényegesebb, mert legjellemzőbb célját és eredményét a krisfusarcú életvitelben próbáltuk pontosítani. Ez a szándék és valóság - a dolog természete szerint — mindenben illik és megfelel a hazai egyházi elitek ezirányú viselkedésének és tevékenységének. Hiszen a feltételek és lehetőségek, eszközök és módozatok itt is azonosak. De azonos — mert ugyanaz — a Krisztus és Egyháza is. Mindkettő szolgálatát ugyanazzal az alázattal, hit- és bűnvallással kell itt is ellátni, mint amott. A kissé körültekintőbb tájékozódás azonban ennek a véleménynek ellentmond. Két okból mindenesetre. Egyik az értékteremtés németi, a másik európai jellege. 10 Pogonyi Lajos: A lelkek vására nagy rizikó. Kritika 2001/7-8.sz. 21. p. 11 Pomogáts Béla: Polgárság és értelmiség. Kritika 2001/3.sz. 15.p. >2 I. Thessz 5:21. 47
