Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit
Novak István Hogyan? — merülhet fel nyomban a jogosnak látszó kérdés. Miféle nemzeti és miféle európai jellegről van itt szó, hiszen az egyházi elit körülményeit tárgyaló eddigi megállapításaink még csak nem is érintették sem egyik, sem másik „minősítő” tényezőt. Vagy talán valamiféle különleges magyar képlet követelőzik ezúttal is, amelynek sajátos „magyar nemzeti” gondolatvilágában — a költői látás kohójában is megformált — „magyarok istene” történelmünk során oly sokat emlegetett — alakja kíván érvényesülni. Persze sem egyik, sem másik, hanem egészen más. Abból kell kiindulnunk, hogy sem a keresztyén (keresztény), sem a keresztyén (keresztény) ember nem valamiféle elvont, szublimált képlet. Sem egyiknek, sem másiknak semmiféle „desztillált" alakja nincsen. Egyikük sem laboratóriumi termék, sokkal inkább, sőt kizárólag a mindennapok emberi adottságaiból szerveződik, áll össze. Ebbéli minőségét legmeggyőzőbben maga Jézus Krisztus személye igazolja. O, a Megváltó teljes személyiségében ember volt, és mint ilyen, zsidó. Tehát nem elvont, „szublimált" ember, hanem tagja annak a zsidó közösségnek, amelybe beleszületett, amelyben nevelkedett, és amelyhez- tartozás tényét egész földi életének ezernyi momentuma elvitathatat- lanul igazolta. Mindebből értelemszerűen következik, hogy sem a múlt, sem a jelen — és persze sem a jövő — keresztyénsége (kereszténysége), keresztyén (keresztény)emberre nem mindentől elvonat- koztatottan az, ami. Ellenkezőleg: mint Krisztust követő személyiség valamely népnek, nemzetnek tagja is. Tehát: német, lengyel, szlovák, angol vagy francia keresztény, aki keresztyénségét (kereszténységét) mint ilyen éh meg és éli át. Ennek a — már-már axióma jellegű — ténynek a magyarországi egyházi elit „krisztusarcú életvitelt" szolgáló tevékenységében is jellegzetes szerepe van. Röviden: ez az elit feladatának ellátásánál sohasem feledkezik — feledkezhetik - meg arról, hogy az általa munkált közösség /Egyház/ Krisztus földi teste, hanem egyben magyar is. Nem — az annyi kárt okozott sovinizmustól, vagy téves előjelekkel hirdetett és ezért hatástalan irredentizmustól fűtötten, hanem annak felismerését hirdetve, hogy mögötte egy ezerszáz éves nemzet, annak Krisztusra alapozott — bár sokszínűre töredezett — egyháza minden történelmi tényével és kultúrájával sorakozik fel. Azzal a kultúrával, amely „nem egy nemzedék műve, még kevésbé mindenfelől összehordott és meg nem emésztett tudálékosság és múzeum. A kultúra sok generációnak keserves munkája, mélyen megszántott talaj, egyszóval tradíció.”13 A hazai egyházi elit értékteremtő munkájából ugyanakkor az európai vonás sem hiányzik, hiányozhatik. Nem jelszóként, kizárólag, mint 13 Fülep Lajos 48
