Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Horváth Krisztina: Protestantizmus Magyarországon a felvilágosodás korában
Horváth Krisztina vezérelve 1846-ban a tiszáninneni egyházkerület országos zsinat tartását javasolta. Az 1848-ban összeült országos egyházi értekezlet úgy döntött, hogy az esedékes zsinatot 1849 augusztusában fogják megtartani. Az események azonban másként alakultak. De még mielőtt előreszaladnánk, térjünk vissza néhány gondolat erejéig az országgyűlésekre. Az 1847-1848-ban tartott rendi országgyűlés XX. törvénycikke kimondta a bevett13vallásfelekezetek teljes egyenlőségét és kölcsönösségét. Az államháztartás vállalta valamennyi bevett felekezet egyházi kiadásait. Megengedték a bevett vallásfelekezetűek számára, hogy látogathassák egymás iskoláit, és a katonaság számára tábori lelkészségeket állítottak föl. A reformtörvényeket a király 1848 áprilisában szentesítette. Ezek után a protestánsok vezető testületéi kidolgozták egyházi és iskolai reformterveiket a XX. törvénycikk alapján. A kormányzattal megkezdett tanácskozásoknak sajnálatos módon a szabadságharc vetett véget. 1849 márciusában I. Ferenc József megszüntette Magyarország alkotmányát, ezáltal megtagadta az egy évvel korábban szentesített törvényeket. „A protestánsok többsége savból ürült, mikor 1849. április 14-én kimondatott Magyarországnak Ausztriától való függetlensége és a Habsburg- báz trónfosztása. ”14 Uniótörekvések az újraegyesítés reményében A reformáció háromszáz éves ünnepének alkalmával 1818-ban egy August Hille nevezetű római katolikus pap felvetette annak a gondolatát, hogy a különböző keresztyén vallásokat a hitszakadás ünnepén inkább újraegyesíteni kellene. E gondolattól vezérelve Szepessy Ignác püspök felszólította a protestánsokat, hogy egyesüljenek a katolikus egyházzal. A gondolat külföldön sikerrel járt. III. Ferenc Vilmos porosz király kezdeményezésére létrejött az egyházi unió, fenntartva a hitvallási különbségeket, egy egyházszervezetben és istentiszteletben egyesítve az evangélikus és a református keresztyéneket. Az unió elképzelését Magyarországon több katolikus pap és író is támogatta. Azt hangoztatták, hogy a háromszáz évvel azelőtti nagy szakadásnak az lenne a méltó megünneplése, ha a protestánsok végre visszatérnének a régi egyházba. A protestánsok erre prédikációik útján is próbálták tudomásukra adni a katolikusoknak, hogy áthidalhatatlan különbség van a két egyház között, és az unió gondolatát elvetették. Az előbbinél némileg sikeresebbnek tűnt a protestáns unió gondolata. A budai és pesti zsinatok valamelyest közelebb hozták egymáshoz a protestáns egyházakat, akik bizonyos szervezeti kapcsolatot is próbáltak létesíteni egymással. Felvetődött egy Pesten felállítandó közös protestáns 13 Bevett hitvallásnak minősül a római katolikus, a református, az evangélikus, a görögkeleti és az unitárius vallás. 14 In: Bucsay, 183. p. 98
