Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Horváth Krisztina: Protestantizmus Magyarországon a felvilágosodás korában
Horváth Krisztina papiak építését, amennyiben elégséges anyagi erővel rendelkeztek. (A templomnak tornya, harangja ugyan nem lehetett, a vallás „magán” jellege miatt.)7 A protestánsokat polgári jogok és hivatalviselés tekintetében is egyenlővé tette a katolikusokkal. A reverzális megszüntetése mellett elrendelte a katolikus püspököknek, hogy hagyjanak fel a protestáns lelkészek ellenőrzésével, és a nemkatolikusok házassági ügyeinek tárgyalását a polgári törvényszék elé utalta. A protestánsok az intézkedéseket hálával üdvözölték, és sok helyen templomaikra még a kétfejű sast is feltették.8 II. József a helytartótanácsba két protestáns ülnököt is kineveztetett. Ennek ellenére mégsem tudta a protestánsokat feltételen híveivé tenni, mert iskolai reformjai súlyos korlátozásokkal jártak rájuk nézve. 1790-ben a Türelmi Rendelet kivételével valamennyi rendeletét visszavonta. A trónon öccse II. Lipót követte. Az 1790- 1791. évi országgyűlés a magyar protestánsokat ismét az alkotmányosság oltalma alá helyezte. A XXVI. törvénycikk biztosította az ország minden protestáns lakosának a szabad és nyilvános vallásgyakorlatot. A törvény tizenhét pontja a következő lényeges intézkedéseket tartalmazta: Visszaállította mindkét nemkatolikus egyház teljes önkormányzatát, és eltöröltette a katolikus püspöki és főesperesi joghatóságot papságuk felett. Megengedett volt számukra az iskolaalapítás, és házassági ügyeiket saját egyházi bíróságaik tárgyalhatták. A törvény egyéb —a protestánsokra néz- ve-pozitív intézkedései mellett egy-két kedveződen pontot is tartalmazott. Ilyen volt például, hogy a vegyes házassági ügyeket a katolikus szentszék elé utalta. Mindezek ellenére a XXVI. törvénycikk lett az alapköve a magyarországi protestáns egyházak legújabb kori közjogi helyzetének.9 1791. május Tjén, amikor a törvényt a király szentesítette, az ország minden protestáns templomában hálaadó istentiszteletet tartottak. Erdélyben nem volt szükség a vallásszabadság restaurációjára, de a vegyesházasságbeli gyermekek vallását itt is az 1791. évi országgyűlés szabályozta. A magyarországitól eltérő módon, méghozzá sokkal kedvezőbben, nemek szerint. Annak érdekében, hogy a kormány visszaélései ne ismédődhessenek meg, az országgyűlés újból megerősítette a négy befogadott vallás régi szabadságjogait. Ezzel lezárult a protestánsok történetének egy majdnem kétszáz évig tartó igen nehéz korszaka. 7 A későbbiek folyamán ezt is engedélyezte. 8 Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete, Könyvértékesítő Vállalat, 1985. 9 Révész Imre: A magyarországi protestantizmus történelme. In: A Magyar Történettudomány Kézikönyve, Szerkeszti Hóman Bálint, III. kötet, 4. füzet. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1925 92
