Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: A tengerentúli homiletika néhány hangsúlyos pontja
A TENGERENTÚLI HOMILETIKA NÉHÁNY HANGSÚLYOS PONTJA nyertek, értelmük ill. értelmezésük megváltoztathatatlannak tűnt, és melyek függetlennek voltak tekinthetők történelmi időktől és kultúráktól. A kontextuális teológia azonban éppen attól válik kontextuálissá, hogy a Szentírás és 2000 esztendő teológiai hagyományai mellett fontos kiindulási pontnak ismeri el az adott, vagy mindenkori emberi tapasztalatot, élményt és gyakorlatot. A kontextuális teológia figyelembe veszi azt az adott kort, azt az adott kultúrát, azt az adott közeget, és annak minden változását, melyben teologizál.5 A teológia kontextualizálásának analógiájára szinte minden homiletikai szerző beszél valamilyen formában a homiletika kontextualizálásáról, hiszen az az igehirdetés, mely lett-légyen bármely kegyes is, de be van zárva egy szent elefántcsonttoronyba mindenféle kapcsolódási pont nélkül ahhoz a korhoz, kultúrához, azoknak eseményeihez és filozófiáihoz, melyben elhangzik, sohasem válhat hatásos, és életeket megújító, megváltoztató faktorrá. David Buttrick, így ír homiletikájában az igehirdetés kontextualitásával kapcsolatban: „Észre kell vennünk, hogy emberek vagyunk egy emberek által alkotott szociális világban, gyermekei vagyunk egy adott kornak, adott helyen élünk, és akár elismerjük, akár nem, benne élünk az adott kor szellemében”.6 Ezért készen kell lennünk egyfajta kettős hermeneütikára, mely nemcsak az Igét vizsgálja, mint az igehirdetés belső kontextusát, hanem külső kontextusképpen vizsgálnunk és értelmeznünk kell azt a világot, melyben élünk.7 Mint igehirdetőknek tehát figyelmet kell szentelnünk korunk kulturális, politíkai, nemzeti, vallási, felekezeti, szociális kérdéseire, mert ezek képzik igehirdetésünk külső kontextusát. Sőt egyen-egyenként figyelmet kell szentelnünk hallgatóinkra, mert ők is a maguk életével, szokásaival, habitusával, mint külső kontextus hathatnak igehirdetésünk tartalmi és formai elemeire. A Prédikátor megállapítása, tudniillik, hogy nincs új a nap alatt igaz a kontextuális homiletika vonatkozásában is, mely nyilván egyfajta új megközelítés és szemlélet, de a keresztyén igehirdetés két évezredes paradigmáiból táplálkozik. Hiszen elég csupán Krisztus igehirdetésére gondolni, aki időszerű és gyülekezetszerű üzenetet hirdetett, “alkalmazott üzenetet” szólaltatott meg akár földművesekhez vagy halászokhoz, farizeusokhoz vagy vámszedőkhöz, vagy éppen tanítványaihoz szólt. Habár, igehirdetésének szubsztanciája és lényege ugyanaz maradt, mégis igehirdetésének tartalma, formája, stílusa változott, és hallgatóságához alkalmazkodott. Ez figyelhető meg az apostolok igehirdetésében is, akik pünkösdkor egy multinacionális és multikulturális tömeghez szóltak, vagy Pálén, aki az evan5 Bevans, Stephen B.: Models of Contextual Theology, Orbis Books, Mayknoll NY, 2003., 3.kk.o. 6 Buttrick, David: Homiletic: Moves and Structures, Fortress Press, Philadelphia, 1987., 411.0. 7 i.m. 263.0. 79
