Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében

Ráeső kné Herényi Ilona

ad az ő élete; megállni és „feltekinteni arra a kegyelemre”, mely őt is minden körülmények között Jézus mellett tartotta.

Befejezésül hadd idézzem egy egészen rövid költeményét, amelyben „méltatja” saját magát. Témánk szempontjából is meghatározó ez a vers, hiszen egyértelműen Isten „kegyelmére” utal. íme:

AZT MONDJÁK...

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét —Én olyan sötétnek tudom magam. —

Azt mondják, köszöntésem: békesség.

— S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! —

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,

És több, mint szépség: jócselekedet.

— Bennem dűl a magamra-ismerés,

S meaculpázva verem mellemet. —

Azt mondják, aki találkozik vélem,

Hogy tőlem ő kapott ajándékot.

— S én teheteden, sajgó kínnal érzem,

Hogy mindenkinek adósa vagyok. —

O, Barátaim, ha egy fénysugár Lelketekig hullt, át a lelkemen:

Nem enyém az a fény, csak bennem jár.

Istennek köszönjétek, - ne nekem!

Felhasznált irodalom:

Reményik Sándor. Isten kötelében. Budapest: Unikornis Kiadó és Evangélikus Sajtóosztály, 1991. (Koren Emil előszavával)

Imre Mária. „Reményik Sándor ismereden versei”, Confessio 1979/2: 87- 90.

Jékely Zoltán. A Bárány vére. Budapest, 1981.

Németh László. „Reményik Sándor — Arcképek”, Protestáns Sütnie 1927. szeptember, 442-446.

Áprily Lajos. Alom egy könyvtárról — Esszék. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1981., 229-261.

Benedek Marcell, szerk. Magyar irodalmi lexikon. 2. kötet L-R. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965.

32