Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Oláh Tímeaq: A templomszenteléstől a szerencsejátékokig
A TEMPLOMSZENTELÉSTŐL A SZERENCSEJÁTÉKOKIG György tisztelendő vezette fel. Javaslattal élt a magyarországi tanulmányutak, nyári táborok és csereprogramok bevezetésére és folytatására, a Debreceni Nyári Egyetemmel 1937 óta ápolt kapcsolatával pedig mintát szolgáltatott a szórvány magyarságban élők számos csoportjának.324 A fiatal amerikai magyarság tehát olyan, immár mindkét oldalról támogató környezetbe került, amely ráébresztette arra, hogy származása nem szégyellnivaló, hanem büszkeségre ad okot. Ez volt az a pont, amikor az idősebb és fiatalabb generáció törekvései egymásra találtak, s valamiféle kölcsönös elfogadás alakult ki közöttük. Az ifjak egyre intenzívebb közösségi életet éltek, s a meglévő programok mellett már ők maguk is szerveztek ifjúsági köröket. Ezek a szervezetek azzal a céllal jöttek létre, hogy gazdagítsák az amerikai magyar közösségi- életet különböző amatőr előadások színrevitelével, sportversenyeken való megmérettetésekkel, illetve hazafias fesztiválok, bálok és táncos estélyek megrendezésével. Rendezvényeikhez gyakran vették igénybe a templomok által kínált helyszíneket. Fontos azonban felismerni, hogy a nyelvváltással új utak nyíltak meg a fiatalok előtt, akik már egy új attitűdöt képviselve fordultak magyarságuk felé: „A szülők hagyományait, az óhazai kultúrát nem öncélú értéknek állították be, hanem olyan eszköznek, amellyel utat találhatnak más etnikai csoportokhoz, illetve az amerikai társadalomhoz. Ebből a szempontból a másodgenerációs kiadványok az etnikai kultúrát a külvilághoz kötődő többletnek — mai szóval ’szimbolikus tőkének’ állítják be” írja könyvében Fejős Zoltán.325 Az 1930-as évek második felét tehát joggal nevezhetjük egyfajta etnikai reneszánsznak, amikor is megbékélt egymással az idősebb és fiatalabb amerikai magyarság, és mindkét csoport folytatta az általa már megkezdett utat szervezeteik fenntartásával és friss alapításával, s természetesen a közös együttműködéssel. Ugyanakkor levonhatjuk a következtetést: míg az idősebbek zárkózott közösségépítésükkel és a magyar nyelvhez való ragaszkodással egyfajta befelé forduló magatartást képviselnek, addig az ifjabb nemzedék a nyelvváltás táptalajába eresztett újragondolt kulturális gyökereket. Minden bizonnyal ez volt az amerikai magyar közösségek és egyházaik legváltozatosabb és legtöbb új szellemi áramlatot hozó periódusa, mely fölött azonban már Damoklész kardjaként lebegett a második világháború pusztító ereje. Az Óhaza sorsa újabb kihívások elé állította a kivándorolt magyarságot, mely az Amerikai Egyesült Államok hadba lépésével búcsút mondhatott az oly gyümölcsözőnek induló amerikai magyar kulturális reneszánsznak. 324 Dr Lieli Pál szóbeli közlése. 325 FEJŐS, Zoltán: Chicagói magyarok, 188. p. 103
