Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében
Rácsokné Berényi Ilona békességet Istennel és önmagámmal. A belső rend, a magammal való megbékélés bármily külső körülmények ellenére, az elnyert bűnbocsánat következménye, Jézus Krisztus ajándéka. Ezzel az ajándékkal a szívünkben a tiszta öröm csillan a szemünkben és igazi lesz nevetésünk. A Lefelé menet-ben, teljes összhangban a Máté 17 üzenetével tudja, amit egy kis lelki énekünk így zeng: „A Tábor ormán lakni nem lehet, várnak reánk bűnterhelt emberek...” Le kell szállni a völgybe. Maga is azonosul a völgyben lévő „szürkékkel”, és szent biztatás szólal meg bizonyságtételében mások számára is. Ami különösen is mélyen evangéliumi: az a felismerés, hogy mindnyájunknak Oreá van szükségünk, Aki leszállt hozzánk és értünk. „Testvérem, társam, embernek fia, Botránkozásul vagyok neked én, És botránkozásul vagy te nekem, Mégis: legyen nekünk vigasztalás, Legyen nekünk elég a kegyelem.” A János 19,22 szíven üti Reményiket: „Felele Pilátus: Amit megírtam, megírtam.” Beleéli magát a helytartó helyzetébe. Megelevenedik előtte az a rettenetes éjszaka. Pilátus utálkozása a „rongycsőcselék” fölött, akik a „feszítsd meg”-et üvöltötték fülébe. Enyhe sajnálkozása a „szegény bolondon”, Jézuson, aki csak „szebben álmodott, mint a tömeg.” Pilátus gúnyos kérdésére: „az igazság micsoda?” hangzik a keresztről „én vagyok”. A költő „megérzi”, hogy amint leszállt az alkonyat, Pilátus egyre nyugtalanabb lett. Egyre kínzóbb vádat érez. „Ki tudja, talán mégis király volt!” - vág a szívébe a felismerés és a fölirat ellen tiltakozó papokat dühösen kergeti el. Ezúttal is csodálatos a befejezés. Jelentése kitágul, érvénye átfogja az egész bűnbemerült világot, amelyben „sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket.” (Ézsaiás 60,2) „’Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan, Halljátok: amit megírtam, megírtam.’ Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd S áll a zsoltáros éjben a kereszt.” A feltámadt Lá^ár litániáiból nyilvánvaló, hogy érti, az új életben miből hoz ki bennünket az Úr. „Nagyon mélyről jövök, Nagyon bűnös vagyok, Nagyon tied vagyok.” 22
