Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csohány János: Zoványi Jenő (1865-1958)
ZOVÁNYljENŐ tegyék magukat és szabaddá tegyenek másokat az egyházzal szemben. Hollandiában 1876-tól az egyetemek teológiai karain a bibliai és történeti tanszékek teljes tanszabadságot élveztek, nem voltak kötelesek egyetlen felekezet dogmáihoz sem igazodni. Zoványi ezt a tanszabadságot tekintette mintaképének, ám a hazai viszonyok nem voltak olyanok, mint a hollandiaiak s ő mégis úgy tanított, mintha holland egyetem professzora lett volna. Ez okozta tragédiáját. Hollandiában Zoványi az ő kint jártakor virágzásnak indult vallástörténeti iskola tudományos földfogását tette magáévá. 1889 nyarán segédlelkész lett Kolozsváron, szeptemberben pedig Sárospatakon teológiai magántanári képesítést szerzett, majd a következő, 1889-90-es tanévet a kolozsvári egyetem bölcsészhallgatójaként töltötte, miközben segédlelkészi szolgálatát is ellátta ugyanott. Bizonyára meg voltak elégedve a gördülékenyen prédikáló, külföldet járt, igen művelt segédlelkésszel, mert 1891 júniusában rendes lelkésszé (lelkipásztorrá) választották Kolozsváron. 1894-ig volt kolozsvári lelkipásztor, akkor Tiszaföldvárra hívták meg lelkipásztornak, ahol 1901-ig maradt hivatalában. Tiszaföldváron nyugalmasabb körülmények között tisztes jövedelemmel, káplántartással több ideje maradt a tudomány művelésére. Köny- nyed előadó lévén a prédikálás nem esett nehezére, nem jelentett terhet neki és szívesen is végezte. A tiszaföldvári egyházközség anyakönyveit páradan szépségű kézírással vezette. Történész volt, aki előtt nem volt olvashatadan írás, de az utókorra világos, olvasható írással vezetett anyakönyvi okmányokat hagyott. 1902-ben Warga Lajos utóda lett a sárospataki teológiai akadémián. Régi tanárai közül már csupán egy volt a tanári karban, de tanártársai tudományos felfogása ugyanolyan liberális volt, mint Zoványié. Éppen ezért nem tudományos meggyőződése miatt került szembe Zoványi hamarosan tanártársaival Révész Imre szerint, hanem a főiskola anyagi ügyeinek intézése megítélése miatt. Patakon rossz hagyománya volt a tanári karban a professzorok viszálykodásának. Zoványi szenvedélyes igazságkeresése, Kálvint sem kímélő tekintélyrombolása, a hivatalos egyházzal szembeni elvi és gyakorlati állásfoglalása, egyáltalán csípősen kritizáló egyénisége éppen elég súrlódási felületet nyújtott. 1910-ben bírósági eljárással fosztották meg tanári állásától. Oknak tudományos meggyőződését adták meg. A tudományos kutatók legfontosabb forrásőrző helyében kapott állást Budapesten Zoványi, levéltáros lett. A liberális politikai és mérsékelten liberális teológiai nézeteket valló Tisza István gróf karolta fel Zoványi ügyét. Igazságtalannak tartotta a kiváló sárospataki teológiai tanár állásától történt megfosztását. Tisza István miniszterelnökséget viselt politikus, a legnagyobb párt vezére, a református egyház dunántúli egyházkerületének főgondnoka, vagyis a püspök elnöktársa, az országos egyházi vezetőség mértékadó tagja volt. Az ő teológiai állásfoglalása korántsem volt annyira liberális, mint a Zoványié, hiszen az egyházi szervezet létjogosultságát sem tagadta, sőt annak vezető tagja volt, de felháborította, hogy egy kiváló tudóst egyháza kicsinyes anyagi és egyéb ügyek miatt, mondvacsinált 67
