Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csohány János: Zoványi Jenő (1865-1958)

Csohány János is mutatja, hogy Zoványi a katolicizmus helyett a dogmák és szertartások, a hierarchikus tekintélyuralomtól való szabadulás vágyától űzve választotta a dogmakényszertől, hierarchiától mentes, tanszabadságot biztosító reformá­tus egyházat. Tegyük hozzá, hogy az akkori liberális teológiai irányt követő református vallást választotta, ami akkor volt jellemző a református egyház hangadó köreire. Később ez megváltozott. A hitvallások, az egyházi élet érzelmileg fűtött bibliai normákhoz jobban igazodó korszaka következett, amiben Zoványi már nem találta helyét és részben ebből származtak nem csupán személyes életét megkeserítő harcai, végül félreállítása, de tudomá­nyos munkálkodásának korlátozása, energiáinak a tudománytól elvonó körülményei. Liberális teológiai felfogású kortársai kihaltak, vagy perifériára szorultak az egyházi és tudományos közéletben és ő, e felfogás és a poziti­vista történetszemlélet utolsó mohikánja falakba ütközött. Ennek ellenére minden tiszteletet megérdemel, mert tovább dolgozott, sőt megtalálta a publikálás módját és felbecsülheteden életművet hagyott hátra kéziratban is. Kéziratban maradt hagyatékából már három tekintélyes könyv jelent meg az utolsó negyedszázadban. A teológia elvégzése után az 1887-88. tanévben teológiai segédta­nár és kollégiumi alkönyvtárnok volt Patakon. 1888-89-ben két félévet az utrechti egyetemen töltött ösztöndíjasként. Teológiai felfogása itt nyerte el végső habitusát. A liberalizmus egészen szélsőséges álláspontját tette magáévá. „A holland theologiai liberalizmus egyes kiváló képvise­lői.. .abszolút értékmérőn tudták megmérni a történelmet, elsősorban az egyéniség szabadságán, továbbá ennek tartalmán, a haladáson, illetve a haladás megnyilvánulásainak tekintett igazabb tudományon és erkölcsisé- gen. Zoványinak korán kijegecesedett egyháztörténeti szemlélete szerint Jézus vallása nem más, mint Jézus követése azon az úton, amelyen az egyéniség szabadságáért, az igazságért és az erkölcsi jóért, ha kell a vérta­nú haláláig vezet. Ez a ’Jézus vallása’ nem ismert el semmiféle hitvallási vagy szervezeti megkötést. Ez a keresztyénség igazi alakja. Szemben áll­nak vele minden időben a hivatalos egyházak a maguk hitvallásaival, szer­vezetével és fegyelmi rendjével. Ezek - igen kevés kivétellel — legfőbb képviselői a meglevővel beérő maradiságnak és az egyéni szabadságot erőszakkal elfojtó türelmetlenségnek és vakbuzgóságnak. A két pólus között tárult fel Zoványi előtt az a távlat, amelyet kitölteni szerinte az egyháztörténetírás célja, azaz felmutatni egyfelől a személyes Jézus vallás útját, amint az többnyire elitéit eretnekségeken, vagy elnyomott haladó mozgalmakban megy át az egyház történetén, másfelől viszont az intéz­ményes egyház magatartását, amely legtöbbször a sötétséget terjesztette és pártolta, akadályozta, hátráltatta az előhaladásért vívott küzdelmeket és lényegében a hivatalos egyháznak hatalmi törekvéseiből, érdekszervezet mivoltából ered.” (Bucsay i. m. 364. p.) Zoványi történetfölfogását és teológiai szemléletét legjobban kife­jező művében, A. felvilágosodás története (Bp. 1922) címűben fejtette ki, hogy a Jézus vallása hívei az egyháztörténet során arra törekedtek, hogy szabaddá 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom