Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Simon Wiesental emlékére
Etighy Sándor kezőket írja: “Diese Teile der jesaianischen Prophetie sind das größte und gewaltigste was er seinem Volk verkündet hat, größer als alle Messiashoffnung, größer als alle Endgewißheit vom Sieg des Guten, von der Herrlichkeit des zukünftigen Gottesreiches. Denn was er dort sagt, betrifft das schwere Problem der Theodizee, das Problem des Leides... Warum all dieses Leid? Das ist die Frage der Galuth (Verbannung) ...aber nicht warum leidet der Knecht Gottes, sondern wozu... Warum er leidet, darauf bedarf es keiner weiteren Erklärung. Eben weil die Menschheit nicht die messianische, weil die Welt nicht die gottgewollte und gottgestaltete ist. Wozu er leidet, das ist die einzige Frage. Darauf sagt er uns: ihr leidet nicht umsonst, nicht ohne Ziel und Zweck, ihr leidet, weil durch euer Leid allein die Welt der Zukunft entgegenführt werden kann, weil in diesem Weltmartyrium Israel die endgültige messianische Gestaltung auf dem natürlichen Wege zur Vollendung bringt.”54 Lehet vitatkozni azon, hog)' miként kell érteni Ezsaiás szavai alapján a szenvedést. Ahogy a keresztyénség az Úr szolgájában Krisztus szenvedésére ismer, úgy a zsidóság saját népének szenvedésére Jeruzsálem pusztulásától kezdve a babiloni fogságon át Auschwitzig. Ben-Chorin bölcsen megoldja a két nézet közötti különbséget és Leo Baeck szavai értelmében számára Jézus mint zsidó a zsidók közül Izraelt szimbolizálja szenvedésével, mely nép a legnagyobb mélységből és Istentől való elhagyattatásból is felemelkedik. Amint Jézus szenvedését követi a feltámadás, úgy követi Izrael passióját az egész nép feltámadása. »mn □‘áörrai CDan;« pl« p ipmn ia« ntp« tö’tp - olvassuk Ézsaiás vigasztalásának örömüzenetét (66,13). Ben-Chorin nagy kérdése, hogy az Auschwitz utáni nemzedékek számára lehet-e Jeruzsálem vígasztalás, miután Izrael állama megalakult. Az emberi lélekben örökre nyomot hagynak szeretteik emlékei, kitörölhetetlenül. Nem feledtetik ezek az emlékek az örvendezést a megvígasztaltatás fölött? Azoknak arca, akiknek nem jutott még egy sír sem, akiknek hamvai szétszóródtak a szélrózsa minden irányába. Azok a gyermekarcok, melyekre a halál ráfagyasztotta a felhőtlen kacagást, de ott bujkálnak és fel-fel villannak a nap sugaraiban. Azok a fagyos kezek, melyek a téli hófödte tájban kiegyenesedve akarnék megragadni bennünket, de nem tudnak. Lehet Jeruzsálem vigasztalássá mindazért, ami a koncentrációs táborokban történt, ami Izrael és az emberiség történetének sötét foltja marad, mert befeketítette a krematóriumok füstje. “Wenn ich die Kinder auf den Straßen Jerusalems spielen sehe, wie es der Prophet Sacharja beschrieben hat, dann muß ich oft auf ihre kleinen Schuhe blicken. Dann sehe ich den Berg der ausgetretenen Kinderschuhe von Auschwitz. Diese Schuhe mußten abgestreift werden am jähen Ende der ungelebten Leben. An diesem Berg der Kinderschuhe, endeten so viele erst begonnene Wege, endeten im Nichts der 54 Ben-Chorin i.m. 68-69. old. 36
