Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Simon Wiesental emlékére
Simon Wiiísiíntal hmlííkérr Ir magyarázatok által taglalt egyéb igetörzsben előforduló alakjáról is ezen a helyen, s azért dönt így a fordításban, mert fontosnak tartja annak megfogalmazását, hogy az ember maga felelős a szenvedésért. Ezt a magyarázatot támasztja alá az a tény is, hogy az Edenkertben a bűneset előtt nem olvasunk szenvedésről, csak miután az ember evett a tudás fájáról. Akkor, az ismerettel együtt adatott a szenvedés, mint a fénnyel az árnyék. Ettől a pillanattól fogva fáradság a munka és szenvedés a szülés. így vetődik az életre a szenvedés árnyéka, mely mögött ott a bűn. A zsidóság vallja az élet eredendő tisztaságát mondván, hogy Isten lehelte az emberbe az élet leheletét és az ember mocskolja be bűn által az élet leheletének tisztaságát. A megtérés lehetősége azonban nyitva van számára. Ez a pesszimista realizmus, vagy realista pesszimizmus olyannak fogadja el az embert amilyen, minden illúzió nélkül, de végülis optimista hittel és szeretettel párosul, s az emberi exisztencia lényegének tekinti a szenvedést a bűn miatt. A szenvedésről nem lehet azonban csak általánoságban beszélni. Jób szenvedése például próba, melynek során tulajdonképpen Isten áll a szenvedés mögött. Jób perében Isten Bíró, (16,20kk) védőügyvéd, (17,3) tanú (16,19) egyszemélyben, mert Jób tudja, hogy a haragnak, próbának, igazságnak, védelemnek, kegyelemnek csak egy forrása lehet: Isten. Ben-Chorin a költészetből vett párhuzamban látja megerősítve Jób gondolkodását amikor Ibn Gabiről szavait idézi: “’Und suchst du meine Sünde Flieh ich vor dir — zu dir’. Hier wird das Gefühl des ganz von Gott Umfangenseins sichtbar; vor dem Gericht Gottes flieht der Sünder in die Gnade Gottes.” 37 Ahogy Jób szenved az valóban hitvallás, mert ő Istentől, Istenhez menekül. Ben-Chorin rabbinusi hagyományra támaszkodva mondja, hogy a bibliai Jób története példázat: “Ijob hat nie existirt, aber gerade deshalb lebt er immer, kehrt er immer wieder in der Gestalt des leidenden Gerechten. Ijob lebt unter uns, tausendfach, unerkannt.”38 Vagyis mivel az a Jób nem élt, sokkal kegyetlenebb a valóban élő ember szenvedése, hiszen Jóbhoz legalább a viharból beszélt Isten, míg ennek a kézzelfogható világnak a szenvedésére fagyos hallgatással válaszolt az ég, könyörtelenül bezárulva, válasz nélkül a kérdésekre. Hát pont ezért fontos Jób szenvedésének üzenete minden szenvedő számára. Mert Jób úgy szenved, hogy nem érti a szenvedés értelmét, mégis tudja, hogy Isten áll a szenvedés mögött, s ennek ellenére nem őrlődik fel a hite, melynek horgonyát porával számolva is élő Megváltójába veti: Dip) IBIT1?!? p-irm) ’n ,l?&l ’ntfT -19,25. “Dieses Wissen des Ijob- Menschen raubt dem Leiden seinen letzten Giftstachel. Der göttliche Ursprung der Leiden adelt sie, läßt sie, selbst wenn sie unverständlich sind, nicht als sinnlos erscheinen.”39 A Jób módjára szenvedő ember szá37 Ben-Chorin i.m. 39. old. 38 Ben-Chorin i.m. 40. old. 39 Ben-Chorin i.m. 41. old. 29
