Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Simon Wiesental emlékére
Enghy Sándor mára ami érthetetlen az nem jelenti azt, hogy értelmetlen. Isten lehet, hogy nem mindig érthető tökéletesen, mert elrejtik Öt az események, vagy a kijelentés mögött húzódik meg, de Ö rejtőzködésében is a szabadító Isten: B’OiQ bíOip’ ’nb« "innon -Ézs 45,15. A hit ismertetőjegye éppen az, hogy aki hisz, az a szenvedésen keresztül Istenhez jut, ahol pedig nincs hit, ott az ember csak értelmedenséget feltételez semmi mást. Jób esete arra példa, hogy van olyan hit, amely kiállja a szenvedésben a hit próbáját. A holocausttal kapcsolatban bizonyára nem véletlenül hozza fel Ben-Chorin Ábrahám példáját. Az lMóz 22 magyarázatában ezt olvassuk Izsák feláldozásának parancsáról: “In diesem Befehl, der im hebräischen Wordaut nur knappe zwanzig Worte umfaßt, ist — für Abraham - alles Leid der Welt enthalten. Und er sagt weiterhin: “Hier bin ich. Er stellt sich dem Leid, er nimmt es auf sich, weil es von Gott kommt.. ..Abraham wählt in der Freiheit des Glaubens den Weg des Leidens.”40 A történet Ben-Chorin szerint azonban nem csak Ábrahám hitének próbájáról szól: Izsák ugyanis a rabbinusi hagyományban a föláldozás történetében elmúlt már harminc éves és szembeszállhatott volna öreg apjával, de nem teszi. Ö is a szenvedést választja. Ennek a szenvedésnek a tárgyalását Ben-Chorin tudatosan Richard Beer-Hofmann zsidó költő művével fejezi be: “Ich lieb ihn — wie Er ist! Grausam und gnädig Lauteres Licht - und Abgrund, finster defl Ich laß ihn nicht! Ich weiß: zu ihm gehör ich!” Ezután Jákob szavára Isten így válaszol: “Ich will mich dir, mein Sohn, ja nur so def verschulden, Daß ich erhöhen dich vor Allen darf.” Miért fontos végül ez a kiragadott példa? Egyrészt azért mert olyan szenvedés vállalásáról szól, mely több mint engedelmesség, mely szeretetből fakad és ezért képes vállalni a szenvedést. Másrészt ez a szenvedés már nem csupán próbáról szól, hanem Izrael végidőkre vonatkozó messiási felmagasztaltatását is kifejezi, mely a szenvedést türelemmel hordozók osztályrésze a népek között. Kimondadanul is bíztatás szólal meg a szenvedők számára minden időben ezekben a példákban: a szenvedésnek nem kell légüres térben történnie ott, ahol az ember elfogadja amit Isten kínál: a szeretet, a hit és a felmagasztaltatás összefüggését. Ben-Chorin izraeli hangot képvisel a holocaust utáni nemzedékek soraiban, de nem elfoguladanul elvtelen. Tud az olyan szenvedésről is, amely nem annyira próba mint inkább büntetés, mert az ember engededen Isten akaratával szemben, úgy ahogy az a 3Móz 26,14kk-ban és az 5Móz 28,15kk-ben olvasható. Ez a hang azonban biztos abban, hogy amikor Isten ítél, utolsó szava akkor is a kegyelem: “Die Leiden, so lange und so tief sie erlitten werden, bleiben doch nur das Vorletzte. Das leidende Volk 4(1 Ben-Chorin i.m. 42. old. 30
