Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Simon Wiesental emlékére
Simon Wiesental emlékére Isten népét rendkívül megterhelte ebben a küldetésében a holocaust, melynek egyedi voltával kapcsolatban Ben-Chorin tanulmánya megállapítja, hogy az inkvizíció idején meghalni azt jelentette a zsidónak, hogy hitéért hal meg, az Isten egyedül való voltába vetett hit egyenlő volt a vértanúhalállal. Aki meg akart menekülni a vértanúhaláltól annak a kereszt árnyéka volt a menedék, vagyis a megkeresztelkedés volt az élet útja. Aki meghalt, halálával Isten nevét szentelte meg. Jogosan lettek ekkor a zsidóüldözés mártírjai Izrael szentjei. A holocaust ezzel szemben elrabolta a zsidóktól a mártírium méltóságát. Abszolút nem számított a hit és a ke- resztség. A zsidó karmelita apácát, akit úgy hívtak, hogy Edith Stein a kolostorból vitték gázkamrába. Ugyanerre a sorsra jutott a testvére, akit katolikusnak kereszteltek. Vagy ide tartozik egy német evangélikus pap Ernst Flatow esete, aki ugyancsak megkeresztelkedett zsidó volt és Bodelschwingh sem lehetett menedék számára Bethelben. Deportálták megsemmisítés céljából. A megsemmisítés mértékére jellemző, hogy az nem egy felhecceit nép spontán akciója volt, mint ahogy a nép haragja pusztít vérszomjasán, mint amikor egy falka kutya megvadul és elszabadul, hanem íróasztalon, németes pedeantériával kitervelt, szisztematikusan kivitelezett tömeges gyilkosság volt. Elmélete pontosan megalapozott volt: egy fajt, a zsidót alsóbbrendűnek tekintett, mely faj kiirtása tulajdonképpen ökológiai probléma volt. Az emberiséget kellett a zsidó nevű mérgező bacilustól mint valami kártékony féregtől megtisztítani. Ben-Chorin számára a történelemben Izrael Isten szövetséges népe maradt, mely nép testében hordozza Isten ítéletét és kegyelmét, mellyel kapcsolatban jogosan vetődik fel az Auschwitz utáni teológia kérdései között Isten igazsága: A holocaust borzalmai komoly próbát jelentenek a hit számára. Ben—Chorin provokáló kérdése egyenesen az, hogy lehet-e még egyáltalán Auschwitz után hinni, mit gondoljon az ember Isten igazságáról, vagy szeretetéről? Milyen lelkülettel imádkozzon és énekeljen az ember a holocaust borzalmai után?27 Az emberi hamuhegyek, tömegsírok, krematóriumok után olyan természetes dolog énekelni Isten bölcsességéről, mellyel O “mindent oly szépen intézett” és arról, hogy “a mi osztályrészünk kies helyre esett”, s “szép a mi örökségünk”. De azt is mondhatnánk, hogy a 66. zsoltár 12. verse alapján sem olyan egyszerű megőrizni az embernek Auschwitz után a hitét: rrnb m^in] maai IÖÍO-!ŰR3 Utöiób ÜIÍK mrn Isten nemhogy embert, de embertelen szörnyet ültetett népe nyakára és milliókat nem mentett ki se tűzből, se vízből. De további tényezők is akadnak a bibliában, melyek megtorpedózzák a holocaust utáni nemzedékek hitét. Amikor Ábrahám fel akarta áldozni a fiát, az angyal az utolsó pillanatban szólt: rmiKQ ib Kun-b«] -lOT'bK nbcrrbl* (ÍMÓZ 22,12). Auschwitzban nem szólalt meg az angyal. Amikor Mengele kinyújtotta a karját akkor 27 Ben-Chorin i.m. 21. old. 25
