Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Simon Wiesental emlékére
Etighy Sándor gyerekek tömegestől mentek a halálba. Legalább 250.000 gyerek halt meg a legkegyetlenebb körülmények között anélkül, hogy megszólalt volna az angyal mentő szava. Dániel is megmenekült az oroszlánok verméből, a barátai pedig a tüzes kemencéből, anélkül, hogy ruhájukat átjárta volna a füst. A krematóriumokban, gázkamrákban milliók hiába vártak az angyali szóra. Az Egyiptomból való szabadulás idején a tenger is ketté nyílt, s a nép megmenekült üldözői elől amikor ló lovasával a tengerbe veszett. Hányán menekültek volna a haláltól, a holocaust borzalmaitól a tengeren keresztül! Nem nyílt számukra ketté a tenger és nem a brit hajóhad veszett oda, mely a menekülőkre vadászott. Illésnek is válaszolt Isten a Karmel-hegyen. Akkor Baal hallgatott és Illés kigúnyolta: jtö’ ’bit* (lKir 18,27). Amikor a haláltáborok kemencéi dolgoztak Isten hallgatott. Ennyi halott láttán lehet azon csodálkozni, ha “halott Isten teológia” születik és sokak számára Auschwitz krematóriumaiban Isten is tűz martaléka lesz? Max Brod könyvéből Ben-Chorin egy romániai zsidó asszony szavait idézi: “Ich habe mein Leben lang an Gott geglaubt. Wie die Deutschen gekommen sind und unsere Männer getötet haben - und die Weiber und die Greise -, da habe ich immer noch an Gott geglaubt. Wie sie unseren alten, frommen Raw getötet haben und vorher gemartert - immer noch geglaubt. Seit ich aber gesehen habe, wie sie Säuglinge gegen Baumstämme schlagen, daß das Hirn herausgespritzt ist — da habe ich aufgehört zu glauben daß es einen Gott gibt.”28 De hogy egyeztethető össze Isten hallgatása az O igazságával? Egyáltalán mivel igazolható Isten hallgatása? A theodicea fogalmának héber kifejezése Ben—Chorin számára még súlyosabbá teszi a holocaust szenvedéseinek problémáját: “Das Problem als solches ist nicht neu, es ist unter dem Begriff Theodicee ein integraler Bestandteil der Theologie und meint die Rechtfertigung Gottes angesichts der Übel in der Welt. Der hebräische Ausdruck lautet: “Zidduk Haddin”, die Rechtfertigung des Gerichtes.”29 Ha a holocaust szenvedéseit kapcsolatba hozzuk az ítélettel, akkor már feltédenül a bün- büntetés összefüggéseit kell tárgyalnunk, vagyis azt amiről a 3Móz 26,14kk-ben és az 5Móz 28,15kk-ben olvasunk. Nem vitás, hogy van ilyen szenvedés is, mely a bűn büntetése. Abrahám, Jób története, az igazak, az Űr Szolgájának szenvedése (Ezs 53) azonban próba. Ben-Chorin ebben az összefüggésben említi a Kabbala és a zsidó misztika “szenvedő Isten” tanítását, melyben Isten szenved teremtményeivel együtt, s tulajdonképpen ezt a szenvedésértelmet viszi tökéletességre Krisztus szenvedése, mely szenvedés még Isten szeretetével is képes összeegyeztetni a szenvedést. Ben-Chorin nem csupán lázadásról tud, mely megingatja hitében az embert a szenvedés súlya alatt. Idézi annak az embernek az esetét, aki tüntetőleg elhagyta a zsinagógát, amikor a prédikátor Isten igazságát és szeretetét fejtegette: “Diese Predigt will ich nicht mehr weiter hören”28 Ben-Chorin i.m. 24. old. 29 Ben-Chorin i.m. 24. old. 26
