Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Simon Wiesental emlékére
Simon Wiiísbntal emlékére resztül fogalmazta meg a szent célt: “Zion als Ziel und Aufgabe”20. Mindenesetre a nemzeti gondolkodás, a cionizmus eredménye lett 1948-ban Izrael állam születése, még akkor is, ha ez Jónás hitvallásának első felét tükrözte csak és a zsidóságot funkcionálisan kezelte anélkül, hogy annak specifikumát hirdette volna meg. A nemzeti vonal persze a történelem tanulságaiból egyenesen következik, hiszen évszázadokon keresztül az asszimilálódás előtt a zsidóság csak a maga vallásos aspektusával törődött, az kapott hangsúlyt. Erről az Akibától (50-125) Mendelssohnig tartó (1729-1786) korról állítja Ben-Chorin, hogy abban a vallás dominált.21 A héber költészet klasszikusai rabbik voltak, a jogászok teológusok, az élet központja nem a politikai centrum volt, hanem a zsinagóga, a kommunikáció nyelve a szent nyelv volt, a héber. Minden Isten törvényének befolyása alatt állt, nem vált szét a profán és a szent, maximum elméletben. Ennek a túlhangsúlyozásnak, kizárólagosságnak a reakciója lett a profán valóság, melyben a zsidó ember végre évszázadok után a környező világ kortársává vált, annak kategóriájában gondolkodva. A nagy zsidó gondolkodók hamar felfedezték a nemzeti vonal veszélyeit, és hangsúlyozták, hogy Izrael lényege Jónás hitvallása mindkét részének egységében van. “Gibt es eine Möglichkeit, den Juden von heute, so wie er ist, geschichtlich geworden, gegerbt mit allen Laugen des Hasses seiner Umwelt, enttäuscht von den Lösungsversuchen einer gescheiterten Assimilation, erfüllt von dem Stolz über den ersten jüdischen Sieg seit dem Untergang des zweiten Tempels im Jahre 70 n.Chr., zurückzuführen zur Ganzheit der Jona —Antwort: zu dem national-religiösen Bekenntnis, zu jener Haltung, die das Partikulare mit dem Universalen verbindet, die das Hebräertum proklamiert und zugleich die Größe Gottes in der Welt bekennt, die also die Antwort des 20.Jahrhunderts mit der des 19. Jahrhunderts verbindet, und so die überzeitliche, die ewige Antwort auf den Anruf des Ewigen zurück gewinnt?”22 Ben-Chorin gondolatai alapján elmondhatjuk, hogy Isten népe számára, azok után amiken átment, ahogy ennek a világnak a gyűlölete valósággal kilúgozta a népet, az egyetlen kérdés: akarja-e még alapul tekinteni léte meghatározására Jónás hitvallásának teljességét úgy, hogy közben hivatásaként érti a maga zsidó voltán keresztül Isten nagyságát meghirdetni a világ előtt, hogy így legyen létével, életével örök válasszá a világ előtt az Örökkévaló megszólító szavára való válaszaiban. Ben-Chorin bátorsága abban áll, hogy miután hangsúlyozza Isten és népe kapcsolatában a specifikusát, - Isten szándékát, melyet Ő népe történelmében ki akart fejezni, mely szándék egyúttal küldetés is — Jónás története alapján rámutat a küldetés teljesítésének hiányosságaira. Teszi ezt nem kívülállóként, hanem mint aki saját népe hibáin keresztül is Isten 20 Ben-Chorin i.m. 18. old 21 Ben-Chorin i.m. 19. old 22 Ben-Chorin i.m. 20. old 23
