Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Simon Wiesental emlékére
Enghj Sándor dött a hitvallással: héber vagyok. Megelégedett Jónás hitvallásának mono- teista, univerzális részével. A zsidóságon belüli liberalizmusnak és neo- ortodoxiának sem volt nemzed jellege. Protestáns jellegű lett a zsinagóga formája, istentisztelete, a liturgia az illető ország nyelvén zajlott, amennyire csak lehetett mindenben hasonulva a környező világhoz. A nagy kultúrakeveredés idején amely minden szinten veszélyeztette az egyedit, alig akadt valaki, aki az abszolútért harcolt volna úgy ahogy azt tette Kierkegaard a keresztyénség területén és Steinheim a zsinagóga kijelentés fogalmának tisztázásáért fáradozva19. A beolvadása és keveredés ellenére sem sikerült a zsidóságnak visszahúzódni: a környező világ számára a zsidó idegen, érthetetlen maradt, aki a népeket fenyegető vihar okozója, aki lehet, hogy alszik, de egzisztenciája, lényege, mássága miatt mégis mindenestől fogva kérdés. Ez a kérdés néha véres formát is öltött a történelem folyamán. Volt idő, amikor a világ felrázta álmából a zsidóságot és ilyenkor álomból ébredve megszületett Jónás hitvallásának első fele: ’DÍK ’"Di) . Ilyenkor a cionizmus megfogalmazta a maga nemzeti hitvallását, megelevenedett a héber nyelv. A 19. század nemzeti mozgalmai közepette Európa államai szétesése idején a cionizmus következménye a nemzeti állam születése. A politikai cionizmus jelszava tulajdonképpen ugyanaz, mint amely jelszóval Izrael törzseinek képviselői Sámuelhez gyülekeztek Rámába: CHärrbrO - lSám 8,5. Izrael olyan akar lenni, mint a népek. Ezzel a vággyal szembe- szállva utal Sámuel Isten kizárólagos királyságára és arra, hogy milyen hátránya van annak, amikor a világ mércéje szerint normalizálódnak a dolgok. Izrael nemzetté válása idején is volt ellenállás, mert voltak, akik Izrael vallása nevében szembehelyezkedve a nemzeti megújulás eszméjével féltek a népektől. De nem az istenfélelem nevében emeltek szót, hanem mert féltek, hogy feléled az antiszemitizmus, veszélybe kerül az emancipáció. Persze, hogy lehet vitatni a politikai vágyak létjogosultságát. De Sámuelnek sem tiltotta meg az Úr, hogy királya legyen a népnek. És az is igaz, hogy a prófétaellenes talaj is alkalmassá lett arra, hogy azon fogalmazódjanak meg messiási impulzusok. A királyság intézményében születik végülis az a Dávid, akinek kegyelmi kiválasztásához hú az Úr (Ézs 55,3) és akármilyen bűnökkel terhelt is Dávid élete, mégis Isai törzsöké hajt ki és csak lesz Dávidon keresztül messiási dinasztia. Erre a mintára aztán a cionizmus pusztán nemzeti talaja is termett valami fontosat, ugyanúgy ahogyan a királyság: a zsidókérdés nemzeti koncepcióját követte egy szellemi elmélyülés, melynek célja volt, hogy újjászülessen végre az igazabb zsidó ember típusa és vele együtt az Istennel és természettel szorosabban összefüggő élet. Ennek a törekvésnek a legmélyebbre ható, legátfogóbb, leggazdagabb kibontakozása volt az, amely Martin Buber személyén ke19 Ben-Chorin i.m. 17. old 22
