Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A gondviselő félelem
A GONDVISELŐ FÉLELEM Ha én zápor volnék, égig érő zápor, áztatnám a földet istenigazából. Ezt a játékos gyermekverset lehet úgy is értelmezni, hogy a világnak etikai megtisztulásra van szüksége, sőt vallásos megújulásra, újbóli meg- szentelődésre. Pontosan ez az, amit Kányádi időnként kimond verseiben. Az igazságosságért, a szeretetért és reménységért folyó küzdelem ebben a világban, és a befejezetlen váltság érzete a főbb témái ennek a magyar hangnak a 20. század második felében. A 21. század küszöbén jól tesszük, ha elmerengünk gondolatain, hiszen a közelmúlt háborúi és terrorista eseményei igazolták, hogy Kányádi mondanivalója maradandóan időszerű ebben a sebektől vérző világban. Befejezetlen váltság Bár gyönyörű vidéken, de félelmek között élünk. Ez az emberi állapot a szenvedés és a bűn állapota. Félelmeinknek sokszor a politikai hatalommal való visszaélés az oka. Kányádi ezekről is, sőt ennél többről is ír. Ebben a tanulmányban kifejezetten művei vallásos mélységet tárjuk fel. A következő vers például (1984-ben írta) fontos abból a szempontból, hogy megérthessük Kányádi saját vallásos költői útkeresését: Pilmaradt találkozás Pilinszky Jánossal egyszer már majdnem sikerült egyik verssorod csuhakötelén mint az artistáknak a trapézig följutnom de láttam hogy te a megváltás lassacskán kétezer év óta egyre húzódó zűrös utómunkálataival vagy elfoglalva szemérmesen és megértő tisztelettel visszaereszkedtem a porondra Jóllehet Pilinszkyre utal, sokat elmond önmagáról is, hiszen nemcsak nagy tisztelettel hajt fejet Pilinszky előtt a befejezetlen váltság tényével vívott küzdelméért, hanem saját maga is többször hangot ad ennek a kérdésnek. Természetesen mindenki tudatában vaft a fájdalomnak és a szenvedésnek, az igazságtalanságnak és az elnyomásnak. Vannak azonban olyanok, akik érzékenyebbek ezekre, talán azért, mert ők maguk szenvednek, vagy mert mások helyett, másokkal való együttérzésből szenvednek. Sokak felvetik ezeket a kérdéseket, de nem mindenki a „befejezetlen váltság” összefüggésében teszi ezt. Vannak költők, akiknek ott van szótárá7
