Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A gondviselő félelem
Frank Sanyer ban a „megváltás” szava és fogalma. Kányádi a megváltás reménységéről beszél. Úgy teszi ezt, hogy közben mindkettőre mutat: a megváltásra és annak befejezedenségére. 1974-ben például ezt írta: Folytonosság áldozóhely volt szentély pogány templom később keresztény mutatja még egy-két mohos darab a hajdani falat most csak hely fű fa és bokor tenyészget csöndjében élni akar lábod ősi ösvényre ismer akármikor jössz itthon van az isten Változással jár a fejlődés és a hanyatíás is. Egy pogány templomból Krisztus egyháza lesz, de az egyház is hanyatlik, olykor magatehetetlenül az elnyomó rezsimek uralma alatt, máskor éppen saját akaratából a szeku- larizálódásnak köszönhetően. Megdöbbentő a versben, hogy Isten még mindig itt van, a hanyatlás és a befejezeden váltság közepette is. „Folytonosság” van terveiben. Mindent az örökkévalóság szemszögéből kell nézni: „sub specie aeternitatís”, ahogyan a teológusok mondják. Ez a gondolat többször is megjelenik verseiben. Az Ahogy (1994) című versben másképpen, egzisztencialista módon is megfogalmazza ezt: ahogy az isten észrevétlen beléd épül minthogyha volna ahogy te is valamiképpen vagy a ház és annak lakója ahogy az erek mint a húrok aztán csak száll elszáll a lélek vagy sortűz nyomán tova surrog rajban akár a seregélyek Szélsőségesen egzisztencialista és apokaliptikus szembesülés ez lelkünk egyéni sorsával. A reményteli mozzanat akkor jelenik meg, amikor azt mondja a költő, hogy Isten beléphet az életünkbe, és mi azonosulhatunk Isten jelenlétével és tervével ebben a világban. Teológiailag megfogalmazva: majdnem mindig hiba azt gondolni, hogy megtaláltuk a mennyet a földön. Istent megtalálni, ahogyan Pál apostol mondta a sztoikusokat idézve: mint Akiben élünk, mozgunk és vagyunk — ez az Örömhír. Mi „elszállunk” ugyan, de közben már meg is tapasztaljuk Isten jelenlétét: „vannak vidékek gyönyörű tájak”. 8
