Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - MÚLTUNK - Kádár Ferenc: Egy tizenkilencedik századi lelkipásztor arcképe
Kádár Ferenc Egy tizenkilencedik századi lelkipásztor ARCKÉPE Ez a dolgozat Vályi Pálról szól, aki a Sátoraljaújhelyi Református Egyházközség lelkipásztora volt 1840 és 1864 között. Vályi Pál Miskolcon született 1810-ben. Iskoláit Miskolcon kezdte, majd Sárospatakon folytatta, ahol a teológiát is elvégezte. Fiatalon szoros baráti kapcsolatba került Teleki László gróffal, az 1843-44-es országgyűlés főrendi ellenzékének vezető személyiségével, valamint Szemere Bertalannal, az 1848-as Bat- thyány-kormány belügyminiszterével. Mély baráti szálak fűzték Kazinczy Gáborhoz, Kazinczy Ferenc unokaöccséhez, akivel együtt megalapították a megyei Szegénylegények Egyesületét, ami a forradalom előtti reformtörekvések egyik zempléni központja lett. Vályi Pál, ahogy kapcsolatai is elárulják, fontos közéleti szereplője volt korának. írói tevékenységet is folytatott, emellett tevékenyen részt vett mint táblabíró a vármegye vezetésében, valamint nemzetőrként és tábori lelkészként részt vett a szabadságharc eseményeiben. A leírások alapján nyugtalan lelkű, robbanékony alkatú férfiú volt. Igazi hazafi. Nagy hatású szónok, rendkívüli műveltséggel és széles látókörrel rendelkező vezető személyiség. Nehezen tűrte a középszerűséget és a méltatlan hátratételt. A szabadságharcban vállalt szerepéért sok üldöztetésben volt része. Egyes vélemények szerint ez okozta korai halálát is. Lelkipásztori szolgálatát nagy odaadással és a gyülekezet szeretetétől övezve végezte. Az anyakönyvekben, az elvégzett szolgálatok után a neve rendszerint így szerepel: Vályi Pál hitszónok, prédikátor vagy rendes (tehát: megválasztott) pap. Mozgalmas, drámai eseményeket hozó történelmi korban 24 évig volt pásztora a gyülekezetnek. Az újhelyi lelkészek megállapított névsorában az 57. helyet foglalja el. A lelkészi állás megürül Fejes István, az újhelyi egyház történetírója részletesen leírja a lelkészi állás megüresedésének körülményeit. Milotay József 1832-től 1839-ig állt a gyülekezet élén. Az újhelyi reformátusok szerették nagytudományú lelkészüket, ő mégis — a sárospataki főiskola hívására, a bölcsészet tanári kinevezést elfogadva — Sárospatakra költözött. A lelkészi állás megüresedése régi békétlenség felszítására ösztönözte a gyülekezet elöljáróinak egy részét. Az újhelyi eklézsia ugyanis nagyhírű, „fényes” hely volt, mindig nagy gondot jelentett a lelkészi hivatal betöltése. Tetézte a bajokat, hogy még nem ültek el egészen azok a viták, amelyek az egylelkészes, illetve a kétlelkészes megoldás hívei között dúltak. A 137
