Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - MÚLTUNK - Kádár Ferenc: Egy tizenkilencedik századi lelkipásztor arcképe
Kádár Ferenc tizennyolcadik században, s tizenkilencedik elején is sok baj forrása volt, hogy két főlelkész szolgált a gyülekezetben. E kérdés megoldása miatt is kérték fel annak idején Kazinczy Ferencet a főgondnoki tisztség betöltésére, aki 1814 és 1818 között el is látta ezt a tisztséget, és kapcsolatai, szellemi befolyása révén 1816-ban megoldotta a gyülekezet legnagyobb gondját: megszüntette a kétlelkészes megoldást, egy fő lelkészt választatott Major József személyében, akinek szolgálatát egy vagy több káplán segítette. Major József után is mindig egy lelkészt választott a gyülekezet: Fejes Sámuelt, Szabó Andrást és így Milotay Józsefet is. Amikor Milotay József lemondott lelkészi állásáról, a presbitérium él- tesebb tagjai (Fejes István a veterán szót használja), közöttük is a legékesebben szóló Kelemen Sámuel erős támadást intézett az egylelkészes megoldás ellen, kifogásolva azt, hogy a szolgálatok jó részét káplánok végzik, pedig csak a fölszentelt papok illetékesek az egyházi szolgálatok teljesítésére. Ez a vélemény végül kisebbségben maradt, így a gyülekezet vezetői elindultak, hogy megfelelő lelkipásztort keressenek az újhelyi eklézsia élére. Meghívták Molnár Antalt Aszalóról, majd Káldi Józsefet Dombrádról, de ők nem fogadták el a meghívást. Ezek után külön személyre szóló díjlevelet készített a presbitérium Zsarnay Lajos sárospataki teológiai tanárnak, aki kitüntetésként értékelte ezt a gesztust, de az állás- ajánlatot nem fogadta el. A presbitérium ezt követően a fiatal lelkésznemzedék tagjai felé fordult, és így hallottak az igen tehetséges hajdúnánási segédlelkészről, Vályi Pálról, akinek szolgálatát egy presbiteri küldöttség meghallgatta, és őt a gyülekezetnek lelkesen ajánlotta. Vályi Pált meghívták, és ő a lelkészi állást 1840. február 16-án el is foglalta. Az akkori főgondnok, Zilahy Szakács Péter egy levelet intézett Vályihoz, amelyben többek között így kéri fel az állás elfoglalására: „...ekklézsiánk közönsége nekem meghagyta, hogy Tiszteletes Urat forma szerint küldöttség által kérjem fel, s hívjam meg...” (Sp. Koll. Levéltára, B.LXIII.27868). Vályi Pál szolgálatának első évei A lelkipásztori szolgálatot nagy hittel, igazi lendülettel kezdte el az ifjú, alig 30 éves lelkész. Ez mutatkozik meg programadó beiktatási igehirdetésében is, amelyet „Beköszöntő beszéd az újhelyi gyülekezet előtt” címmel Sárospatakon 1840-ben ki is adtak. A szolgálat első nehézségeit a főgondnok-változások jelentették. Zilahy Szakács Péter főgondnok, akit anyagi hanyagsággal méltatlanul megvádoltak, lemondott. Vályi elnöklete alatt próbált a presbitérium új főgondnokot jelölni, sikertelenül, hiszen sem Buday András, sem Nyomárkay József nem vállalta ezt a szolgálatot. Végül sikerült megválasztani Cs. Dókus Lászlót főgondnoknak, Pap Ferencet segédgondnoknak. 138
