Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kiss Endre József: Európai könyvkultúra magyar földön

Európai könyvkultúra magyar földön

rohamosan tűnnek el a fiatalok látóköréből, terjed azonban a funkcionális analfabétizmus, mely egy leendő szellemi élet szétzüllesztését előlegezi meg. 16

Korunk a papír és nyomda nélküli, elektronikus dokumentum világába vezet, a hang, a kép és szövegrögzítés együttes felhasználásának az ígéretével. A számítógép elterjedését, a digitális könyvtár megjelenését sokan a hagyományos könyv és könyvtár sírásójaként aposztrofálják. Ezzel szemben azt állapíthatjuk meg, hogy azokban a fejlett országokban, melyekben a könyvtárgépesítés a legelőrehaladottabb állapotban van, s a legnagyobb arányú a világháló használata, a könyvkiadás nemhogy nem enyészett el, hanem éppen erősödött: kiadott könyvek száma nem csökkent, hanem tovább növekedett. Ahogy a nyomtatás megjelenése sem küszöbölte ki a kéziratos könyvet, mely utána még virágkorát érte, a film elterjedésével nem zártak be a színházak, a televízió megjelenésével nem tűnt el a mozi; - a számítógép — érdekes módon - nemhogy elsorvasztotta a könyvet, mint avatag információ-hordozót, hanem inkább egyfajta reneszánszát idézte elő.

A magyarországi 3641 közművelődési könyvtárból 1074-ben van internetes hozzáférési lehetőség 2003-ban, a városokban 88%-os, a vidéki településeken 18%-os arányban. Ugyanezen esztendőben több, mint 560 kiadó látja el a hazai - és szerény mértékben - a külföldi könyvpiacot.

1989 után sokan a szellemi élet újjászületésére számítottak. Kétségkívül helyreállt némileg az egyensúly a korábban tiltott, kiadadan művek megjelentetésével, de a társadalmi tudatban ennek a pozitív változásnak a tényleges hatása még másfél évtized múltán sem érzékelhető kellőképpen. A szellemi élet egésze hasonló maradt a puha diktatúra korszakáéhoz. Vagyis, akadnak továbbra is kiemelkedő egyéni, intézményi, közösségi teljesítmények, de összehangoltságról, arányosságról, ezek méltányos bemutatásáról nem beszélhetünk. Tehát a valódi szellemi élet búvópatakként, spontán harcol ki helyet magánk és esetlegesen kerül a közvélemény elé. Inkább bujdosónak tekinthető a saját hazájában, mint meghatározó tényezőnek. A rendeltetését megközelítően sem képes betölteni. A szellemi élet struktúrájának favorizált és támogatott része azonban megint az ideológiai divatot követi, most egy másikat, mint amit a leninista diktatúra évtizedeiben követett és sokkal inkább nagy nemzetközi vonulatok része, mint a magyaré. Ami eredeti magyar érték, az rendszerint elmagányosodottan kallódik, bujdosik, szenved a szellemi élet szervezetlensége miatt, s mert nem áll kellőképpen mögötte a saját hazájának közélete, nyilvánossága, intézményrendszere. Mindez a könyvművesség világában kézzelfoghatóan megmutatkozik.

16 Nagy A.: Háttal a jövőnek? Bp. 2003.

117