Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 1. szám - MÚLTUNK - † Csomós János: Isten gondolatai és útjai

f Csomós János

Isten gondolatai és útjai

/Elhangzott az Abaúji Egyházmegye közgyűlésén 2002. december 28-án/ Textus: Ezsaiás 55,8-9 Kedves Testvéreim!

oha nem gondoltam volna, hogy én valaha megválasztott és beiktatott esperesként állok egy egyházmegyei közgyűlés előtt — és most mégis itt vagyok, több mint 20 éves lelkipásztori szolgálat után, amelynek az elején egy olyan felfogás volt bennem, hogy az egyházi hatóságoktól semmi jót nem lehet várni. A lelkész a gyülekezetben teljesen magára van utalva, és a legjobb esetben nincs semmilyen kapcsolata az esperesi és püspöki hivatallal. Jól jelzi ezt az a tény - a Zempléni Esperesi Hivatalban biztosan megvan még a levél — hogy én felmentésemet kértem még az egyházlátogatás szolgálata alól is. Nem lehettem egyedül ezzel az érzéssel, hogy ha a főhatóságaink jutottak az eszembe, akkor nem az Isten jutott az eszembe. Mondanom sem kell, hogy nagy utat kellett megtenni ahhoz, hogy most esperesként álljak itt előttetek.

Nagyon örülök, hogy a műfaja annak, amit most előttetek tennem kell, igehirdetés, ami persze nagyrészt énrólam kell, hogy szóljon, pontosabban arról az útról, ami ennek a 20 évnek a kezdő és végpontja között van. Arról, hogy hogyan jutottam el én addig a meggyőződésig, hogy nemcsak partizánként lehet Isten Országát szolgálni, hanem a hivatalos egyházi kereteink is Isten Országa tartalmaival lehetnek megtöltve.

A felolvasott Ige segít megvilágítani ezt az utat: mások az Isten gondolatai, mint a mi gondolataink, és mások az ő útjai, mint a mi útjaink.

Isten nem úgy közli velünk a gondolatait, hogy előáll valaki, és azt mondja, hogy van egy gondolatom, amit nekem Isten adott, és ti mindannyian fogadjátok el ezt Isten gondolatának, hanem mindannyian az Igével és az Igéből élünk, és ahogy a beiktatási igehirdetésben is elhangzott, nekünk ki kell állnunk naponta a próbát, hogy megbirkózunk-e azzal a feladattal, hogy gondolatainkat és útjainkat Isten gondolataihoz igazítjuk. Nagyon nagy dolog ez, és nagyon nagy merészség, mégis azt kell mondanunk, hogy református egyház addig lesz, amíg ez létezik: amíg lesznek olyan emberek, akik elhiszik és bíznak abban, hogy bár mások az Isten gondolatai, mint a mi gondolataink és mások az ő útjai, mint a mi útjaink, de gondolatainkat és útjainkat hozzá lehet igazítani az övéihez. Addig lesz református egyház — és ha mi reformátusok szeretnénk lenni, az Ige egyházának a tagjai, akkor nekünk ez hétköznapi és gyakorlati feladat, és küzdelem és birkózás — és ebben kell kiállni a próbát.

63