Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - MÚLTUNK - † Csomós János: Isten gondolatai és útjai
Csomós János Mert jó lenne, ha úgy történne Isten gondolatainak a megértése, mint pl. a karácsonyi történetekben, ahol lépten-nyomon megjelenik egy angyal, és világos és egyszerű programot ad: meg fog születni egy gyermek, és még azt is megmondja, hogy hogyan kell nevezni, és ezt elfogadni csak annyi, hogy legyen velem a te beszéded szerint. A mi esetünkben ez nem ilyen egyszerű. Legelőször azt nézzük meg, mit mond Isten Igéje ebben a kérdésben: az én gondolataim és Isten gondolatai. Az ószövetségben több szó is kifejezi a prófétaságot: a látó, aki látja, ahogy Isten dolgai meg fognak valósulni, vagy a „nábí”, ami kb. azt jelenti, hogy magán kívüli dologról van szó. Jelentheti ez azt is, hogy valaki extázisba esik, „magán kívül van”, mint Saul, aki egész nap ott fetrengett az extatikus próféták között, amivel nem sok mindent tudtak akkor sem kezdeni az emberek, vállat vonva jegyezték meg, hogy már Saul is a próféták között van. De az igaz próféta is magán kívül van, mert nem a saját álmait hirdeti, nem a magáét mondja. Csodálatosan realista az Ige, amikor azt mondja, hogy az pedig, hogy ez valóban Isten gondolata-e, az akkor fog kiderülni, amikor a prófécia beteljesedik. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak Isten Igéje hirdetésének, hanem befogadásával és megértésével kapcsolatban is igaz ez. Mi nem próféták vagyunk, hanem Isten gondolatait és útjait szeretnénk megérteni, hogy hozzáigazíthassuk a mieinket. Azzal kell megküzdenünk szüntelenül, hogy azt látom-e ami ott van, vagy azt, amit én gondolok róla: belelátom a saját gondolataimat. Ezért az egyik legbiztosabb alapelv, hogy nem a legköny- nyebben érthető és legkézenfekvőbb értelmét ragadom meg az Igének, hanem mindig figyelnem kell arra is, hogy talán a nehezebben érthető és bonyolultabbnak tűnő lesz az igaz, - főleg ha éppen ellenem szól — mert nem mehetek a kisebb ellenállás, a könnyebb megoldás irányába. Az első lépés tehát a mi mai dolgunkban, hogy nem az én gondolatom volt ez az esperesség. Sokféle eseménynek, körülményeknek lett a vége az, hogy engem választottatok. Sok ellenvetésem volt. 1990-ben is megkerestek, hogy vállaljam a jelölést, és erre nagyon egyszerű választ adtam: „én nem vagyok esperesnek való”. Mert én mindig úgy képzeltem el az életemet, hogy egy egyszerű falusi gyülekezet lelkipásztora leszek és a barátaimmal havonta legalább egy napot a héber és görög Biblia fölött töltünk a Bibliában való elmélyüléssel, teljesen szabadon, úgy, hogy senki nem várja tőlünk, hogy határidőre disszertációkat írjuk» hanem addig foglalkozunk egy bibliai problémával, míg meg nem oldjuk, mi nem akarunk tudományos hírnevet szerezni. Most is ezt mondtam, de többen azt mondák erre, - összhangban azzal, amit eddig elmondtam - éppen azért mert nem te akarod, azért vagy annak való. Nekünk nem olyan esperes kell, aki mindig arra vágyott, hogy az legyen. Ahogy a beiktatási igehirdetésben is elhangzott: ez mindennapi próba, amelyben helyt kell állni. Nem arról van szó, hogy valaki64
