Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: A szent hely utáni vágy a Zsoltárok könyvében
A SZENT HELY UTÁNI VÁGY A ZSOLTÁROK KÖNYVÉBEN Megfigyelhető, hogy a negatív emberi közösségből — ahol a gonoszságot a maga valóságában tapasztalja meg a zsoltáros — nem csak egyszerűen elvágják valahová, hanem konkrétan a szent helyet kívánja, az igazi közösség után sóvárog. Jól kifejezi ezt a 84,11 középfokú hasonlata: “Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni.” A vágy kifejezésének eszközei A szent hely utáni vágy a legtöbb esetben intenzív kifejezést nyer. Ezeknek a zsoltárrészleteknek erős érzelmi töltésük van. Egymásnak ellentmondó érzelmi megnyilvánulások jelentik olykor e vágy alapját. Van, amikor a teljes bizonyosság szól a zsoltárosból: “De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.” (5,8). Máskor pedig a bizonyosság hiánya jelenik meg. így van ez a 42,3 “mikor?” kérdésében, és a 43,3-4 vezetésért való kiáltásában is: “Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba...” Van, amikor az öröm és hálaadás ünnepi érzései kötődnek az Úr templomába menetelhez: “Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába me- gyünk!”(122,l). “Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek és hálát adok az Úrnak!” (118,19). Máskor pedig - nyilván a templomtól távol — éppen a sírásban ölt testet a vágy: “...sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.” (137,1). A reménység és beteljesedés kettősségét is megtaláljuk: a 28,2-ben az imádság pillanatát, és a kéz felemelésével a mozdulatát is látjuk: “Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé.” A 66,13-14-ben pedig már a meghallgatott imádságról, a beteljesített ígéretről beszél a zsoltáros: “Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat, melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban.” A vágj' kifejezésének intenzitását a szavak jelentése is mutatja: a kérés, kérlelés, könyörgés és esedezés (btfiű, Dp3),12 valamint a kiáltás, segélykiáltás (NTp, JJItí)13 fordulnak elő e részletekben. A 84,3-ban szereplő pOD ige a betegség jeleit (sápadtság) mutató sóvárgást jelenti, a itbo ige pedig olyan erős vágyat jelez, amely már szinte a halál, a kimúlás, a végére jutás stádiumához hasonlít: “Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után.” Ehhez hasonló a 61,3 képe az elbágyadt és elepedt szívről. A legismertebb és legdramatikusabb megjelenítést viszont a 42,2-3-ban találjuk. Itt a szarvas szomjúságának (t*Qü) és elementáris vágyakozásának (Tli?)14 képével írja le a zsoltáros a saját belső érzéseit: “Ahogyan a szarvas kívánkozik a '2 Zsolt 27,4; 28,2 '3 Zsolt 61,3; 28,2 14 A szó eredeti jelentése: valami felé hajolni, nyúlni; Id.: L. Koehler- W. Baumgartner: Lexicon In Veteris Testamenti Libvros, Leiden, 1958. 51
