Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: A szent hely utáni vágy a Zsoltárok könyvében
Kádár Ferenc A zsoltárok “én”-jének helyzete A Zsoltárok könyvében meghatározó az “én” aspektusa. Az természetes, hogy a panasz-zsoltárok közül sokkal több az egyéni, mint a kollektív szemléletű9 — de az egész gyűjteményben is igen sok, több mint 100 azon zsoltárok száma, amelyekben jelen van az egyes szám első személyű megszólalás. A tisztán “én” zsoltárokat hosszan lehetne sorolni, itt csak a 23. zsoltárra, mint jól ismert példára hadd utaljunk: “Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” A zsoltáros végig az “én” aspektusából szól. Számos zsoltárt találunk viszont, ahol a “mi”, vagy “ti” aspektusból történik váltás az “én”-re, vagy fordítva. A 44. zsoltár például többes szám első személyű, de közben az “én” is megszólal: “Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez...” (2.v.) — “Te vagy királyom, ó Isten!” (5.v.). A 108. zsoltár pedig így indul: “Kész az én szívem, Istenem...” (2.v.), és így folytatódik: “...hallgass meg minket...” (7.v.). Az ilyen esetekben nyilván a későbbi, esedeg többszörös szerkesztés “kezenyomát” feltételezi a kutató.10 11 * E szerkesztések változtatásai, átértelmezései és kiegészítései nyomán az egyéni és kollektív szemlélet együtt jelenik meg. Az egyén sorsa reprezentálja a mindenkori ember sorsát és helyzetét. A panasz-zsoltárokban az egyén, a mindenkori ember helyzete és alapélménye a közösség hiányának negatív érzése. A zsoltáros sok esetben magányos (25,16; 31,13; 102,8; stb.), próba, ellenség (69,5) szorításában él, vagy fogságban,11 a föld végéről (61,3) kiált, tehát a kivülrekedtség, kitaszítottság érzésével küzd. Más esetekben pedig valamilyen negatív közösség veszi körül: ellenség, gonosz emberek, üldözők (18,lkk; 27,lkk.), de olyat is találunk, hogy jó kapcsolatok megromlása (31,12; 35,13; 55,13kk.) gerjeszti benne a hiányérzetet. A szent hely utáni vágyódást kifejező zsoltárrészletek leginkább a negatív közösség szorongató érzésében fogantak. A zsoltáros környezetében ott van a bűn, a gonoszság (5,5kk; 28,2kk.), emberek konkrét rossz tetteiben testet öltve. Máskor az üldözők közelléte, velük együtt a halál közele (11,1 kk; 18,5kk.) az a veszély, ahonnan menekülne az Úr hajlékába a zsoltáros. A fogság léthelyzete maga is fájó, de ott is a konkrétan megnyilvánuló emberi gonoszság váltja ki a szent hely utáni elementáris vágyat: “Hol van a te Istened?”(42,4), “...énekszót követeltek tőlünk...” (137,3). 9 Westermann: i.m. 197. 10 “Az eredetileg tisztán individuális zsoltárokat kollektív szelleművé tették azáltal, hogy átértelmezték őket, megfelelő változtatásokat alkalmaztak bennük, vagy kiegészítéseket fűztek hozzájuk.” ld.: Németh Pál: Az ókori keleti népek költészetének hatásai a zsoltárokban, Theologiai Szemle, 1983/3. 139. 11 Weiser feltételezi, hogy a 42-43. zsoltár fogságban íródott. Ld.: Arthur Weiser: The Psalms, London, 1982. 348. 50
