Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Donald Bloesch: A gonosz problematikája
Donald Bloesch A démonikus bűn eltér az emberi bűntől abban, hogy az utóbbi min- dig a gyengeség és a lázadás keveréke (Brunner). Az ördögi bűn abszolút lázadás, ez az, amiért teljes kárhoztatást érdemel. A bűnt, akárcsak az ördögöt, nem lehet a gonosz racionális magyarázatának tartani. Megvilágítja a problémát, de nem magyarázza azt meg kielégítően. Annak, aki bűnt követ el, nem megmagyaráznia kell bűnét, hanem megvallania azt. Bonhoeffer azt mondta, hogy a bűnre nincs mentség, ezért nem lehet megmagyarázni. Amikor indokokat hozunk fel rá, akkor ezek az indokok kifogásokká, észérvekké válnak, melyek azt a tényt igyekeznek palástolni, hogy személyesen mi vagyunk felelősek, hogy bűnösek vagyunk. A bűn természetünk elferdülése, de nem produktuma. Nem emberi, hanem embertelen, nem racionális, hanem irracionális. A bűn ellentéte nem az erény, hanem a hit. A bűn lényege a hitetlenség, a szív keménysége. A bűn legfőbb megnyilatkozási formái a gőgös elbizakodottság és az aljas érzékiség, magva pedig a bizalmadan vagy romlott akarat. A bűn rejtélyét meggyőzően festi le Augustinus: Mi volt gonosz akaratuknak közveden oka? Nincs ilyen. Mert mi lehetne az, ami rosszá teszi az akaratot, amikor maga az akarat az, ami a cselekedetet rosszá teszi? Következésképpen pedig a rossz akarat a rossz cselekedet oka, a rossz akaratnak azonban nincs köz- veden oka.24 Néhányan tévesen az eredendő bűnre mutatnak mint a gonosz rejtélyének kulcsára. Az eredendő bűn tanát el kell fogadni, az azonban nem racionálisan magyarázza meg az emberben lévő gonoszságot. Nem hibáztathatjuk Ádámot bűneink miatt, mivel mi magunk önként mondunk igent a kísértésre. Az a központi teológiai tétel, melyben Ádám bűnét felróják az emberi faj tagjainak, egyértelműen ellentmond a Szentírásnak. Az ember mindig személyesen felelős, még ha belülről lefelé húzzák is. Az embert nem a bűnre való szabadsággal teremtették, hanem csak az engedelmességre való szabadsággal. Nincs semmi az ember teremtett természetében, ami különösen sebezhetővé tenné a bűn számára. A bűn nem egy út más utak mellett, hanem egy végtelen mélység, amely kívül van azokon a lehetőségeken, amelyeket Isten nyitott meg számunkra (Barth). Ezért nevezi ezt Barth „ontológiai képtelenségnek”. A bűn a szabadságunkkal való visszaélést jelenti, nem pedig annak felelősségteljes használatát. A bűn lényegét tekintve irracionális és önkényes, bár az ember nagy gonddal igyekszik racionalizálni, hogy elrejtse vétkét. A bűn forrása az akarat romlottságában van, nem pedig a racionális képesség vagy a megér24 Augustine, The City of God, 12. könyv, 6. fej., a Basic Writings of Saint Augustine c. könyvben, szerk. Whitney J. Oates (N.Y.: Random, 1948), Il.köt., 183. 46
