Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Donald Bloesch: A gonosz problematikája
A GONOSZ PROBLEMATIKÁJA tés hiányában. Bavinck a bűnt törvénytelenségnek és alaktalanságnak festi le, azt is szükséges azonban felismernünk, hogy az éppúgy megjelenhet a „törvény és rend” álruhájában is. A bűn irracionális és bomlasztó karakterét nem szabad úgy értelmezni, mintha az mentes lenne céltól és iránytól. Éppen ellenkezőleg, gyakran racionális mérlegelést foglal magába, azonban olyat, melyből hiányzik a szilárd racionális alap. A bűnös érvelést inkább vakság jellemzi, mint bölcsesség, inkább cselszövés, mint önzeden érdeklődés, attól azonban az még mindig érvelés marad. Nem szabad azt feltételeznünk, hogy a bűn az ész helyett az indulatokban lakik, mivel a bűn hajtóereje beborítja az egész embert, beleértve észbeli képességeit is. A bűn irracionális abban a tekintetben, hogy eltéríti az értelmet Isten által elrendelt céljától, Isten ismeretétől és szolgálatától. Az értelem eltorzítását és az azzal való visszaélést jelenti, de nem jelent lemondást az értelemről. Az ember értelmét a bűn elsötétíti, és így az a gonosz szolgálatában áll (Ef. 4, 18, 19). A bűnnek nincs racionális alapja, viszont racionális látszatot ölt magára. A bűnre való fogékonyság megelőzi a bűn elkövetését. Az ember azonban még mindig felelős bűnéért, mert szándékosan aláveti magát ennek a romlott hajlamnak. Nem az a kérdés, hogy vajon választhatna-e mást az ember, hanem hogy önként mond-e igent a gonoszság útjára. A gonosz végső eredetét rejtély övezi. A titok magának Istennek a szívében van. Nem szabad azonban azt mondanunk, hogy maga a bűn van Isten szívében. A bűn az, amit Isten nem akar, és amit kizár országából. Isten nem teremti meg a bűnt, hanem felhasználja azt. O jelen van a gonoszban, hogy enyhítse és ellensúlyozza azt. Egyfajta létezést enged a bűnnek, azért hogy legyőzze azt. Hóseás próféta azt mondja, hogy “ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!” (Hós. 6,1). Nem szabad azt állítanunk, mint ahogy azt néhány kálvinista skolasztikus gondolkodó teszi, hogy Isten okozza vagy rendeli el a bűnt. Az ember a bűn szerzője, nem Isten. Isten cselekedetei mindig könyörületesek (Zsolt. 145, 13). Nem minden történést Isten akar direkt módon, noha azok bizonyosan benne vannak tervében. Nem minden, ami történik, Isten szándékos akarata, jóllehet semmi nem történik akarata nélkül. Isten azt választotta, hogy tervét gyermekeinek imádságai és harcai által valósítja meg; a végső kimenetel kétségtelen, azonban az, hogy miként győzedelmeskedik terve, nincs abszolút eldöntve. Egy dolog bizonyos: a bűn, a gonosz és a földi szenvedés végül meg fog semmisülni. A Bibliában a gonosz miatt a felelősség az embert terheli. Személyesen ő a felelős kétségbeejtő helyzetéért, mégha az ördög is adja az alkalmat a bűn elkövetésére. Másrészt viszont elhisszük Istennek, hogy legyőzi a gonoszt. Ezt Jézus Krisztus személyében tette meg, Aki azzal, hogy feltámadt a sírból, megtörte az ember sötétség erőinek való szolgaságát. így az ember, Krisztus keresztjének és a Lélek ajándékának köszönhetően már szabad arra, hogy harcoljon a gonosz ellen, és legyőzze azt. 47
