Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Donald Bloesch: A gonosz problematikája
A GONOSZ PROBLEMATIKÁJA kodnunk kell ahhoz is, hogy a lelki bűn megelőzi a káoszt vagy a sötétséget: valójában az utóbbi az előbbiből nő ki. Másként megfogalmazva: az erkölcsi gonosz megelőzi és lehetővé teszi a fizikai gonoszt Isten démonikus ellenségének a valóságát minden olyan teológia elismeri, amely magát biblikusnak vagy evangéliuminak tartja. Azonban az ördög nem a legfőbb magyarázata a gonosz létezésének. Azt, hogy Isten miért engedte meg az angyaloknak, hogy elbukjanak, és hogy az ember miért enged csábításaiknak, nem lehet ésszel felfogni. Az ördög, tudjuk meg a Bibliából, eszköz Isten kezében. Olyan erő, akit a Golgota keresztjénél döntően legyőztek, és aki végül el fog pusztulni, ugyanakkor valódi, megfogható és dinamikus erő, nem pedig egy negatív valóság, amit erejétől megfosztottak (ahogy azt Barthnál látjuk). Az ördögnek valós ereje van a világban még a Kereszt után is: még börtönbe is vethet keresztyéneket (Jel. 2, 10; vö. 11, 7; 13, 7). Nem üres tagadás, hanem egy „pozitív tagadás” (Brunner). Edwin Lewisszal szemben mi fenntartjuk azt, hogy az ördög az alkotás és a rombolás keverékét jelenti. Talán még jobb úgy fogalmazni, hogy az ördög félrevezető alkotóerőt testesít meg. Ellenségünk nem egy irracionális káosz, hanem egy gonosz lelki hatalom, akinek célja és szándéka van. Az ördög stratégiájának természetesen van irracionális karaktere, mivel megrögzött büszkeségében nyíltan megveti az értelem szabályait.23 Mégis magas szintű értelemmel bír, és ezt határtalan ambícióinak előmozdítására akarja felhasználni. Az ördögöt nem úgy kell felfogni mint nemlétét, hanem mint lelki lényt, aki istenellenes. Nem egy tagadó alapelv, hanem egy „romlott és erőteljes állítás” (Tillich). A radikális gonosz megszemélyesítése és megtestesülése. Barthtal szemben mi azt állítjuk, hogy az ördög éppúgy ellensége az Istennek, mint az embernek. Nem szabad könnyelműen bánnunk az ördöggel, hanem mindig figyelnünk kell rá (I. Pét. 5, 8, 9). Az ördögnek azonban nincs végső ontológiai státusza. Bizonyos, hogy nem párhuzamosan örökkévaló Istennel: inkább egy égi teremtmény, amely nagyobb mint az ember, de sokkal kisebb, mint Isten (Mt. 4,1-11; Ef. 6,12). Az Isten és ördög közötti harc nem két egyenlő fél közötti harc: valójában Isten uralkodik az ördögön keresztül, még akaratának ellenére is. Az ördög nem egy második isten, hanem egy bukott angyal (ld. Ezs. 14, 12-20; Lk. 10,18; Júd. 6; Jel. 12, 7-12). Sót, teheteden Jézus Krisztus előtt, aki győzelmet ad mindenkinek, aki segítségül hívja az O nevét. Ahogy Luther fogalmazta az Erős vár a mi Istenünk-ben: „Az Ige porba dönti”. 23 Az „irracionális” különféle jelentései között van az, hogy valaki nincs ésszel vagy megértéssel felruházva, és az, hogy valaki nem nyitott az észre. A platonista káosz irracionális mindkét értelemben; az ördögi stratégia a bibliai vallásban csak a második értelemben irracionális. Az ördög nincs hiányában a gondolkodás képességének, de van romlottság a gondolkodásában: döntéseit elferdíti a hataloméhség. 45
