Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Donald Bloesch: A gonosz problematikája
Donald Bloescb környezetét, még ha tartalmaz is egy kevés igazságot, tapasztalatunk tényeit mégsem támasztja alá. A modern jóléti államokat jelenleg növekvő alkoholizmus, öngyilkosság és bűnözés sújtja, melyek mind magában az emberben lévő rendellenességnek a jelei. A legtöbb eddig tárgyalt filozófiai elmélet a gonosz vonatkozásában igyekszik teodicea lenni, azaz olyan kísérlet, mely Istent akarja igazolni: meg akarja magyarázni, hogy miként létezhet együtt a gonosz egy isteni valósággal. Ezek az irányzatok néhány esetben arra vállalkoznak, hogy igazolják az embert: hajlamosak elnézni vagy racionalizálni az ember gonosz cselekedeteit. Mindezek az elméletek a felelősséget a gonosz miatt nem magára az emberre, hanem a természetében lévő valamilyen gyengeségre vagy a világban lévő valamilyen diszharmóniára hárítják. A nemlétet vagy az ősi káoszt hívják segítségül azért, hogy magyarázatot adjanak a gonosz létezésére. Néhány esetben magát Istent okolják az ember kétségbeejtő helyzetéért. A gonosz filozófiai megközelítésének egy másik jellemvonása az, hogy teljesen érthető módon akarja a gonoszt tolmácsolni. A gonoszt megfelelően meg lehet magyarázni, mivel az a világ egy alkotóeleme; vissza lehet vezetni olyan okokra, amelyek világosan felfoghatóak az ész számára. Ahova a filozófia végül eljut, az egy véges, egy erkölcs nélküli Isten képe, vagy az, hogy egyáltalán nincs is Isten. Képtelen megkapaszkodni Isten keresztyén szemléletébe, mely szerint O egyszerre tökéletesen jó és mindenható is. Az embert alapvetően jónak látja, legalábbis morálisan semlegesnek. Bűneit gyakran vagy a tudadansággal vagy a természetében lévő valamilyen fogyatékossággal, hiányossággal magyarázza. Néha azt állítja, hogy Isten az, nem pedig az ember, aki a bűn szerzője vagy okozója. Azok a filozófusok és filozófiai beállítottságú teológusok, akik így beszélnek, később meg azt mondják, hogy Isten nem felelős azért, amit okoz. Az ilyen gondolkodás csupán az ember összezavarására jó, nem pedig a dolgok tisztázására. Amikor a filozófia azzal kísérletezik, hogy megfejtse a gonosz problematikáját, akkor folyamatosan a dualizmus és a monizmus között ingadozik. A gonosz vagy valamilyen adott valósággá egyszerűsíthető, vagy csupán látszat és illúzió. Néha azt tartják, hogy maga a világ, sőt még az emberi létezés is gonosz, máskor meg azt mondják, hogy a gonosz az elégtelen eszmékben vagy a halandó elmében áll. A filozófiai magyarázatok gyakran rendkívül átfogóak, ugyanakkor szánalmasan nem adnak magyarázatot a világban, de leginkább is az emberben lévő valódi gonoszságra. 42
