Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Donald Bloesch: A gonosz problematikája
Donald Bloesch Fordította: Hunyadi János A GONOSZ PROBLEMATIKÁJA1 E bben a fejezetben azokat a módszereket vizsgáljuk meg, melyek segítségével a filozófia és az evangéliumi teológia különféle típusai a gonosz problematikájával próbálnak megbirkózni. A keresztyén egyház történelme során újra és újra feltették a kérdést, hogy miként lehet a gonosz létezését összeegyeztetni egy mindenható és tökéletes Istennel. Ez a kérdés, mely a teológiát és a filozófiát egyaránt foglalkoztatja, a legnagyobb gondolkodók közül is zavarba ejtett néhányat az évszázadok alatt. Filozófiai elméletek Az egyik alapvető filozófiai irányzat, amely a gonosz kérdésével foglalkozik a metafizikai dualizmus, ami élesen elválasztja a lelket és az anyagot, az örökkévalót és az időlegest. Az ilyen filozófiai irányzat szerint a gonosznak a nemlétben és/vagy az anyagban van a forrása. Arisztotelész az anyagot úgy határozta meg, mint „ami csak potencialitásként létezik”, és ebben a vonatkozásban a nemléttel azonos. A metafizikai dualizmusban a gonosz jelenlétét racionálisnak tartják, mivel azt egy felismerhető és megállapítható valóság, nevezetesen az anyag okozza. A gonoszt szükségszerűen összekapcsolják a végességgel, az anyag és a forma elegyével is. A gonosz legyőzésének egyedüli módja „az elegy szétbontása”, és az, ha engedjük a lelket testi börtönéből kiszabadulni az örökkévalóság felé. Az anyag vagy nemlét különféle elnevezésekkel bír a filozófiai hagyományban, mint például káosz, tartály, Ungrund, semmiség és üresség. Az anyag az, ami létében hiányos: nem jelenti a lét teljes hiányát. Ennélfogva megértheti az ember, hogy miért tekintik a dualista filozófusok hiánynak és veszteségnek a gonoszt. A metafizikai dualizmus hagyománya mélyen átjárta a filozófia és a teológia történetét. Azok között a nagy filozófusok között, akik többé-kevésbé ezt a tradíciót képviselik található Platón, Arisztotelész, Plótinosz, Hegel, Heidegger, Jaspers és Whitehead. Bergyajevet szintén meg lehetne itt említeni abban a vonatkozásban, hogy ő egy olyan nemlétet állapít meg, amely megelőzi a létet. Azok a teológusok, akikre bizonyos fokig hatott ez a hagyomány: Pszeudo-Dionüsziosz, Augustinus, Aquinói, Schleiermacher, Tillich és Barth. Azonnal hozzá kell tennünk azonban, hogy ezek a gondolkodók túl akartak lépni a dualista hagyományon. 1 1 Donald Bloesch, The Ground of Certainty c. művének VI. fejezete (Grand Rapids: Eerdmans, 1971). 31
