Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - RIPORT - Csohány János: Egy igazságkereső történetíró
Csohány János Tanár úr 1995-ben kiadta A Tiszántúli Református Egyházkerület története 1944-1957, majd 1996-ban ennek folytatását az 1957—1965 közötti korszakról, aztán 1998-ban az 1996-1975-ös időszakról, végül 2000- ben az 1975-1986-os periódusról szóló kötetét. Tudtommal írta volna tovább is e témát, de a levéltári törvény nem tette lehetővé a folytatást. Közben kikutatott és megírt más református vonatkozású anyagot is. 1998-ban három tanulmánya látott napvilágot egyetlen kötetben, mégpedig A Debreceni Református Lelkészképző Intézet története 1941-1950; A Debreceni Ref. Kollégium Tanárképző Intézetének története 1925-1952 és A Debreceni Ref. Kollégium Ifjúsági Telepítési Akciója 1938-1944 címen. Ezzel azonban koránt sincs vége, mert Sárospatak Ref. Kollégiumának Tudományos Gyűjteménye 2000-ben Balla Árpád: Péntekhegyi levelek című gyűjteményét válogatta tanár úr, és rendezte sajtó alá. E kötetben a meghurcolt hajdúnánási lelkésznek 1954-ből fennmaradt irodalmi levelei révén az adott időszak politikai és egyházi viszonyainak „kor- és kórtörténeté”-t tette hozzáférhetővé. 2001- ben Tőkés László püspök úr támogatására, hogy az elvett egyházi javaikat dokumentáltan kérhessék vissza, megírta könyvét Levéltári források a Királyhágómelléki Református Egyházkerület történetéhez a két világháború közötti negyedszázadból címen. Ezt a Debreceni Ref. Kollégiumban működő Egyházkerületi Levéltár adta ki és Tőkés László egyházkerülete sikeresen használta fel jogos egyházi tulajdona egy részének visszaszerzésére. Mi fordította tanár urat ehhez a történelmi kérdéskörhöz? Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz című ódája első versszakával tudom megválaszolni: „Forr a világ bús tengere, ó magyar! Ádáz Erynnis lelke uralkodik, S a föld lakóit vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti.” Az én egyháztörténet-írói ars poeticám a „fides historica”, a hittörténet, amely nem csak kutatási, szemléleti módszer és tartalom, hanem egyben hitvallás is. Egykori egyháztörténet professzorom, a későbbi püspök Révész Imre nyomdokain járok, amidőn a Tiszántúli Református Egyház- kerület történetének 1944-től 1986-ig terjedő 42 évét négy kötetben foglaltam össze. Nem volt célom a különböző izmusokkal való vitatkozás, viszont olyan forrásokat szólaltattam meg, amelyeket keletkezésük óta elsőként nyithattam fel, de most sem a szócsaták érdekében. Hogyan viszonyultak a% egyházi vezetők az államhoZi a mondott évtizedekben? 140
