Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - RIPORT - Csohány János: Egy igazságkereső történetíró
Egy iga^ságkereső történetíró A források összehasonlító elemzése meggyőzően igazolja, hogy a magyar egyházi vezetők évszázadokon át összeszövődtek a világi hatalom birtokosaival, mégis a II. világháború után az egyházak kényszerpályára szorultak a párttal és a pártállammal szemben és a párt által meghatározott programok végrehajtását kellett vállalniok. Itt az a kérdés, hogy a politikai rendszer a maga hatalma körében a Római levél 13. része szerint Isten képviselője és papja-e, vagy a Jelenések könyve 13. része szerint a mélységből felemelkedő fenevad-e? Amennyiben az államhatalom istenellenes, akkor az ige szerint a keresztyéneknek ellen kell állniuk neki. Ha viszont az állam nem istenellenes, akkor engedelmeskedni kell neki. Melyik utat választotta a hivatalos egyházi vezetési A történelem leghumánusabb, legigazságosabb, legbékeszeretőbb rendszerének tüntette fel a szovjet-rendszert, és két teológiai rendszert is megalkotott ennek igazolására. Az egyik a „keskeny út” teológiája, a másik a „szolgáló egyház teológiája”, vagy röviden a „szolgálat teológiája”. Ezek időben követték egymást, de mindkettő valójában az államot kiszolgáló egyház teológiája volt. Miként gyakorolta az állam hatalmát az egyházjelett? Az államhatalom „egyezménynek” nevezett diktátumokban biztosított szabad utat a maga számára a Moszkvából kapott irányelvek teljesítéséhez. Ezeket az „egyezményeket” persze a maga részéről eszében sem volt megtartani, ha pillanatnyi érdeke azt kívánta. Korlátlanul beavatkozott az egyház legbelsőbb életébe is, amelyhez eszközül országgyűlési törvényeket és törvényerejű rendeleteket használt fel. E rendeletek és „törvények” értelmében a királyokat megszégyenítő hatalommal rendelkezett az egyházi tisztségviselők kinevezése, felmentése, de még a lelkészek, segédlelkészek állásba-helyezése, áthelyezése ügyében is. Az előzetes állami hozzájárulással „megválasztott” püspököket használta fel az egyház belső ellenőrzésére és kézi vezérlésű irányítására. A legtöbb esetben az államnak útjában álló lelkészeket, világi vezetőket magával az egyházi vezetéssel állíttatta félre. A lelkészi állások és fontos egyházi intézmények felszámolását is az egyházi vezetés segédletével hajtotta végre, hogy közelebb jusson a marxizmus által meghatározott végső céljához, a vallás felszámolásához. Természetesen a politikai rendőrség és az Állami Egyházügyi Hivatal kiemelkedő és nem is mindig csak háttérben meghúzódó szerepet játszott mindebben. Milyen mértékben érintette a lelkészeket és egyháztagokat a kényszerű „együttműködés"? 1985-ben a Hazafias Népfront testületéibe beválasztott egyházi személyek száma 755, ebből 305 református, de a szolgálatukat 141
