Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szabó Zoltán József: (Egyház)vezetők és vezetés
S^abó "Zoltán József végzik feladatukat. Mert a presbiternek, akit az ige szerint kettős megbecsülésben kell részesíteni, semmiképpen sem szabad rászednie vagy kijátszania a gyülekezetei, hanem minden tekintetben hűségesnek kell lennie hozzá. Az olyan presbiterek, akik csak döntéshozók és adminisztrátorok, valószínűleg nagyon nem kielégítő döntéseket fognak hozni, mert nem állnak elég szoros kapcsolatban a gyülekezettel ahhoz, hogy ismerjék igényeiket, és nem tudják, mire van tulajdonképpen szükségük. Az igazgatáshoz és pásztorláshoz a tanítás is hozzátartozik (lTim 3,2; Tit 1,9). Többnyire a lelkészre fog esni a tanító és igehirdető munka oroszlánrésze. O az, aki az igehirdetésben és a tanításban fáradozik (lTim 5,17). A Biblia szerint azonban minden presbiternek be kell kapcsolódnia a tanítás szolgálatába. Sajnos a saját elképzelésünk szerint alakítottuk a tanítás és igehirdetés fogalmát. Ha bibliai módon akarjuk értelmezni, akkor először is vissza kell térnünk a bibliai mintákra. Itt megint az Úr Jézus a legfőbb példaképünk. Ahogy végigmegyünk az evangéliumokon követve a nagy galileai Tanító nyomdokait, igen sok jellemző tulajdonságra lehetünk figyelmesek. Tanított úgy egyéneket, mint kisebb és nagyobb csoportokat, sőt néha még több csoportot is egyszerre (Lk 15,1-17). Nem korlátozta magát pl. egy osztályteremre, hanem tanított ott, ahol észrevette, hogy az embereknek szükségük van rá: egy hegyoldalon, egy emeleti szobában, egy kút- nál, zsinagógákban, háztetőn, csónakban, hegytetőn, a Galileai-tenger kellős közepén és még akkor is, amikor a kereszten függött két bűnöző között. Néha az emberek jöttek oda Őhozzá, máskor meg Ő ment az emberekhez. Volt, amikor szinte előadást tartott, máskor kérdéseket tett fel, és úgy tanított. Néha történeteket mesélt el. Igen gyakran folyamodott szemléltető eszközökhöz, hogy érthetőbbé tegye mondanivalóját. Úgy tette szemléletesebbé tanítását, hogy utalt pl. az égi madarakra, a szántóföldön dolgozó magvetőre vagy egyes közismert emberekre. Soha nem volt sablonos vagy merev. Soha nem kellett keresgélnie a szavakat. Mindig kielégítette hallgatói igényét. Sikerült megtalálnia a kapcsolatot velük úgy értelmi, mint érzelmi szinten, és mindig sikerült hallgatói lényének mélyére hatolnia. Valóban elmondhatjuk, hogy O a tanítók nagy Mintaképe: a tanítók Tanítója. Mindezzel szemben a mai gyülekezetekben lépten-nyomon sztereotip tanítási módszerekkel találkozunk — különösen a lelkipásztorok körében. Hányán mennek föl a szószékre elmondani vagy inkább fölmondani a prédikációt abban a reményben, hogy homiletikailag eléri a tökéletesség szintjét? Ezzel szemben milyen ritkán megyünk oda a gyülekezet tagjaihoz, vagy keressük föl őket otthonukban! Ök jönnek el hozzánk a megszokott helyre, leülnek a megszokott padokba, és várják a lelki buzdítást. Arra azonban igen ritkán nyílik alkalmuk, hogy kölcsönhatásba kerüljenek a prédikátorral. Az istentisztelet menete 118
