Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csohány Jnos: Belmisszió a református oktatásban

Belmjsszió a református oktatásban

tak. Felbecsülhetetlen szolgálatot tett a nyomtatott szó. (Vö. Kiss Sándor: A magyar református sajtó az ifjúsági misszió szolgálatában. Bp. 1944. Székely Nyomda és Könyvkiadó Vállalat. 223 lap./

Az iskolákban reggeli áhítatokat tartottak arra alkalmas és önként vállalkozó diákok, a kántori szolgálatot is diák végezte. Internátusbán esti áhítatra is nyílott alkalom. Az iskolák ifjúsági gyülekezetei, Bethlen Gábor Körei, SDG, Ichtüs-tag cserkészcsapatai vagy más egyesületei hetente bibliaórát szerveztek az egész iskola érdeklődő diákjai számára, amit felnőtt vezető, lehetőleg a vallástanár tartott, de megbeszélésre, imaközösségre mind több helyen nyílt lehetőség a két világháború között. Voltak hetenként osztály- bibliaórák. Évente szerveztek az iskolák ifjúsági evangelizációkat, csendes napokat. A csendes napokon szünetelt a tanítás, programjuk általában a következőképpen alakult: reggel osztályonként bibliaóra, délelőtt, délután előadások, este áhítat, egy félnap diákparlament, amelyen kérdéseket tehettek fel a diákok. A csendes napokat általában úrvacsora zárta.

Fontos mozzanata volt a belmissziós diákmunkának a jótékonykodás. Ruha és cipősegély, internátusi költségek fizetése arra érdemes jól tanuló szegény diákoknak. Az általuk tárgyalt egyesületek általában előbb-utóbb diákotthont vagy diákotthonokat szerveztek, tápintézeteket létesítettek, ahol ingyen vagy csekély díjért lehetett szállást és kosztot kapni. E körbe az ipari tanulók is beletartoztak. Fizikai munkát is végeztek önkéntes alapon saját konferenciatelepeik, összejöveteleik állandó színtereinek kialakítása, rendben tartása érdekében. Ezen kívül közhasznú munkát is végeztek. Utat építettek a sárospataki faluszeminárium táborozói. A Debreceni Református Kollégium Ifjúsági Telepítési Akciója 1938-1944 között 27 sokgyermekes magyar családot telepített a Dunántúlra az egykével meggyérült magyar lakosság erősítésére és e nagy lélekszámú, de szegény családok szociális megsegítésére. Minden családnak saját házat juttatott az akció. E házak építésén, javításán, gazdasági épületek építésén maguk a diákok dolgoztak. Összesen 186 katasztrális hold földet adott a mozgalom a 27 családnak, valamint gazdasági felszerelést és a legszükségesebb állatállományt, vetőmagot. (Tibori János: A Debreceni Református Kollégium Ifjúsági Telepítési Akciója 1938-1944. In: Három tanulmány. Debrecen, 1998.) Editiones Archivi Districtus Reformatorum Taranstibiscani. 7. (214. lap.) Dolgozatok a háború után templomok iskolák, saját egyesületi ingatlanjaik helyreállításán, de árvíz idején a mentésnél, a helyreállításnál és még sok területen.

Egyik legcsodálatosabb és legígéretesebb hajtása ezeknek a mozgalmaknak a népfőiskolák lettek. A belmissziós ifjúsági munkán neveltek felnőttként az I. világháború után népfőiskolákat szerveztek a középiskolába eljutni nem tudott, főleg paraszt fiatalság számára. 1914-ben mutatkoztak már ilyen törekvések, de 1923-ban vett nagy lendületet ez az iskolán kívüli népművelési forma. Hamarosan 119 népfőiskola alakult, köztük 51 protestáns, 20 katolikus, 31 községi, 14 kulturális egyesületek által, 4 a levente mozgalom által szervezett.

15