Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csohány János: A Reformáció vívmányai
Csohány János A REFORMÁCIÓ VÍVMÁNYAI Október 31-én ünnepük a protestánsok a reformáció emléknapját. Azért, mert 1517. október 31-én szegezte ki 95 vitatételét dr. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, egyetemi tanár és a wittenbergi városi plébánia plébánosa a wittenbergi vártemplom kapujára. November 1-jén a purgatóriumban szenvedő halottak lelki üdvéért, a tisztítótűzbeli szenvedésük megrövidítéséért ünnep következett, november 2-án pedig a mindenszentek ünnepe követte a halottak napját. Zarándokok ezreit várták a wittenbergi vártemplomba e két napra, különösen a másodikra, mert a szász választófejedelemnek sok ezer darabból áüó ereklyegyűjteményét őrizték ott. A különféle ereklyék előtt imakéréseiket terjesztették Isten elé a hívek, így a vitatételeknek megfelelő nyilvánosságot biztosított a zarándoklat. Szűk körű teológiai vitára hívta ki Luther Tetzel János dominikánus szerzetest. A nagy nyilvánosságtól azt remélte, hogy az nyomatékot ad a kihívásnak és Tetzel nem fog tudni kitérni előle. Luther azt tapasztalta, hogy megfogyatkoztak a gyóntatószékben hívei. Amikor kérdőre vonta őket, azok azzal védekeztek, hogy a bűneik már el vannak engedve, mert bűnbocsátó cédulát vásároltak. Ezek valójában nyugták voltak arról, hogy meghatározott bűnökre — akár jövőben elkövetendő bűnökre — a pápától bűnbocsánatot nyertek meghatározott pénzösszeg — Szent Péternek Rómában épülő temploma javára tett kegyes adományuk — fejében. Wittenberg közelében, de Szászország határán túl Tetzel János vezetésével árusította a bűnbocsátó cédulákat egy megbízott egyházi csoport mai mértékkel is irigylésre méltó reklámkampány keretében. Luther a bűnbocsátó cédulák léte és az árusítási módja ellen lépett fel. A pápa iránt a legnagyobb bizalommal nyilatkozott. Ha tudná a pápa — úgymond —, hogy mit művelnek a nevében, akkor bizonyára megtiltaná. A könyvnyomtatás segítségével hetek alatt elterjesztették a 95 tétel szövegét a nyugati keresztyénség körében. Könyvnyomtatás nélkül nem lett volna reformáció Luther fellépéséből, amit ő eredetileg nem is akart. A reformáció az egyház megújítását tűzte ki célul. A Bibüa alapjára és az azzal megegyező egyházi hagyományra akarta visszaálü'tani az egyházat. Miközben azon fáradoztak a reformátorok, hogy régi formájára álü'tsák vissza (reformáció=visszaalakítás) az egyházat, valójában a Szentírás és az azzal megegyező egyházi hagyomány alapján modernizálták a keresztyén- séget. Saját komk követelményeinek, gondolkodásának megfelelőre alakították, mondhatnánk egyszerűen, hogy korszerűsítették. Három fő iránya terjedt el a reformációnak. A Luther nevéhez fűződő evangéükus, nevezik lutheránusnak is népiesen, a svájci eredetű református irányzat, amit kálvinizmusnak is neveznek, valamint az angükán irány. VIII. Henrik angol király első házassága felbontása céljából szakadt el a 73
