Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csohány Jnos: Belmisszió a református oktatásban
Cső hány János 1910-ben a Budapesti Református Ifjúsági Egyesület (BRIE) alakította meg az első magyar református cserkészcsapatot. Vitatott, hogy első volt-e Magyarországon. Első voltát igazolja, hogy a Magyar Cserkész Szövetség megalakulásakor ez a csapat kapta az 1-es számot. A római katolikus, evangélikus cserkészcsapatok együtt alkották a Magyar Cserkész Szövetséget, amin belül 1920-ban megalakult a protestáns cserkészcsapatok Ichtüs Szövetsége. Az abba tömörült csapatok nagy súlyt helyeztek a belmissziós lelki és szeretetmunkára. A cserkészet erősen középiskolai kötődésű ifjúsági mozgalom lévén, a felekezeti iskolákban derék módon dolgozott a belmisszió mezején. Református teológusok alapították 1921-ben a Soli Deo Gloria Szövetséget (SDG) kifejezetten belmissziós önnevelési céllal. Lelkészi pályájukra kívántak minél jobban felkészülni és Istennek diákéveik alatt is minél jobban szolgálni. Eleinte főiskolai és egyetemi, majd középiskolai ifjak között is végeztek munkát, mégpedig kiváló eredménnyel. A KIÉ és a cserkészet mellett a legnagyobb létszámú és hatású református ifjúsági egyesületté az SDG vált. Híressé váltak a II. világháboni alatt a magyar értelmiség és a politikai pártok részvételével megtartott szárszói konferenciái. Ezeken a háborúból kivezető utat és a háború utáni lehetőségeket keresték. Nem rajtuk múlt, hogy nem valósulhatott meg az a társadalmilag igazságos demokrácia, nemzeti önállóság, kulturális, lelki és gazdasági felemelkedés, amit tanácskozásaikon megálmodtak. A felsorolt egyesületek korántsem adják a valóban létezett református egyesületek teljes körét, amelyek református iskolákban belmissziói céllal tevékenykedtek. Ezek a nagyobbak, az iránymutatók voltak (Helyi kezdeményezésekről, egyesületekről nem engedi terjedelmük, hogy szóljunk.) Az említett szervezeteknek természetesen megvoltak a működési feltételei. Ezek is különböztek céljuk és munkamezejüknek megfelelően. Szükség volt minimálisan helyiségre, amit vagy alkalmilag használhattak, vagy állandóan rendelkezésükre állt. Országos egyesületeknek székház is nélkülözheteden volt. Szívesen létesítettek konferenciatelepeket, ahol nyáron felszabadultabban és egészségesen tudott együtt lenni az egész évben négy fal közé zárt diákság. Olcsóbb is volt fenntartani sátrakból, barakkokból álló telepet. Ezekre a táborozásszerű konferenciákra szükség volt, hiszen ezeken tudták egymást jobban megismerni, összetartozásukat elmélyíteni, az új tagokat felkészíteni, a vezetők természetes kiválasztódását elősegíteni. Általában hiányzott a nemzedéki szembenállás az idősebb nemzedék tagjaival. Ezt vallásos nevelésük áthidalta, ami az idősek tiszteletét tanította és a fiatalokat nem lázította az előző nemzedék, akár szüleik ellen. így az ifjúság támaszkodott az előző nemzedék hozzá jóindulattal, megbecsüléssel, segítő szándékkal, szeretettel közeledő tagjainak a tapasztalataira, bölcsességére. Fontos tényező volt a sajtó. Saját újságokat adtak ki, amelyekben elsődlegesen maguk, de idősebbek cikkeit is közölték. Sok gyermekújság létezett, amelyeket persze felnőttek írtak. Könyveket, könyvsorozatokat is publikáltak. Felbecsülhetetlen szolgálatot tett a nyomtatott szó. (Vö. Kiss 14
