Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper
Frank Sawyer a legjobban a természeti törvényt. A keresztyének tagjai ennek a két szférának. Az állam nincs az egyház alatt, az állam a természeti törvény alapján létezik. Mivel azonban a természetet mindig a kegyelem vagy a természetfeletti teszi teljessé, az állam közvetve nem teljes valamiféle egyházi vezetés nélkül. Ezt nevezik „indirekt teokráciának”. Thielicke mutat rá, hogy a római katolikus álláspont optimistább a természeti törvény értékét illetően, mint a reformációs felfogás. Feltételezi, hogy a római katolikus nézet több bizalmat helyez a valóság struktúráiba (például az államba), míg Luther és Kálvin reformációs nézete nagyobb súlyt fektet az emberek személyes szerepének megváltoztatására — ámbár lutheránusok és kálvinisták is más-más hangsúlyokkal, ahogyan azt majd látni is fogjuk. Tudatában kell lennünk annak, hogy a protestantizmus történelmében is volt sokféle eltérő momentum. Egyesek keresztyén államról beszéltek, míg többek között Luther azt mondta, hogy a keresztyén állam elviekben sem lehetséges, mivel nem szabad a két világot így összekevernünk. Kálvin szemlélete még teonómikusabb volt, ugyanakkor a társadalmi szférák kialakítását szorgalmazta. Később Kuyper lesz az, aki az elkülönülő társadalmi intézmények szükségességéről beszél. Ma, a pluralista demokrácia korában már nem beszélünk keresztyén társadalomról, inkább keresztyén egyénekről és keresztyén szervezetekről. Később még visszatérünk a keresztyén politikai párt elképzeléshez. Luther: két ország elmélete és élet „coram Deo” Luther nem félt attól, hogy kifejtse véleményét különböző politikai kérdésekben, beleértve a gazdaságot is. A középkor feudális rendjében a nagy földbirtokosok (és az egyház) szegénysorban tartották a parasztokat, akik nagyon keveset kaptak kemény munkájukért, és állandóan adósaik voltak földesuraiknak. Az egyház még az ideális szegénységet is hirdette, és nem volt jól kifejtett nézete az üzletről. Számos bibliai passzusra hivatkozva az uzsorakamat és a gazdasági igazságtalanság számos formája ellen szólalt fel. Gondolhatunk itt a Leviticus 25:35-37-re, a Deuteronomium 23:19-20-ra, a 15. Zsoltárra vagy a Lukács 6:34-35-re. Az ilyen textusok alapján tilos volt kamatot kérni a szegényektől. Ahogyan azonban a gazdaság az agrártársadalomból egyfajta ipari üzleti társadalommá változott, az egész gazdasági kérdés égetővé vált (azóta is az, ma pedig globális méreteket ölt). Luthernek számos igehirdetése szól az uzsora és a tisztességtelen árak ellen, melyekkel csak kihasználják a szegényeket. Luther idézett a Leviticus 25:36-ból, a Példabeszédek 19:17-ből és a Máté 5:42-ből is. Elmondhatta azt, hogy jobb szegényen az Isten oldalán lenni, mint gazdagon a gonosz oldalán.13 Idézett a római szenátortól, Catotól is: Az egyszerű tolvajok a várbörtönben vannak, a nagyobb közéleti tolvajok pedig aranyba és selyembe öltöznek. Ez természetesen arra az intézményes tolvajlásra vonatkozik, mellyel a vagyonosak és gyakran a kormányzati 13 Grandia, 192. 46
