Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper
Keresztyén politikai etika tisztségviselők lopják meg azokat, akiket szolgálniuk kellene. Luther arra szólította fel a gyülekezeti lelkipásztorokat, hogy prédikáljanak a gazdasági igazságtalanságok ellen. Javaslatot tett a Jóbel-év visszaállítására, ahogyan az az Ószövetségben le van írva, hogy a föld visszakerülhessen az elszegényedett családokhoz. Jóllehet Luther korának szülöttje volt, és nem készült fel teljesen az új gazdasági változásokra, egyértelműen harcolt a feudális rendszer visszaélései és a korai kapitalizmus jelei ellen.14 A probléma az, hogy Luther ugyan pozitívan értékelte a mezőgazdasági munkát és a különféle kézművességet, de nem látta (például Kálvinnal ellentétben) az üzlet és a kereskedelem pozitív oldalait. Ez nem csökkenti Luther intuitív profetikus bírálatának értékét, mellyel a kapitalizmus korai jeleit illette, mely szerint a szabad piac az etika fennhatóságán kívül esik, hacsak nincs hatással rá az Evangélium. Korábbi és későbbi idők keresztyénéihez hasonlóan Luther is viaskodott a hit és politikai hatalom kérdéseivel.15 Harcolhat-e egy keresztyén a hadseregben? Milyen lenne egy keresztyén uralkodó? Mi a kapcsolat Evangélium és Törvény, egyház és világi felsőbbség között? 1523-ban Luther leírta gondolatait a világi felsőbbség feladatairól és korlátáiról (Von weltlicher Oberkeif). Azon az állásponton van, hogy a világi felsőbbség hatalom- és a „kardhasználatát” helyesli a Biblia, például a Róma 13:1-7-ben és az lPéter 2:13-17-ben. Luther Augustinust követte abban, hogy két „antitetikus” csoportra osztotta az embereket: hivőkre és hitetlenekre. A hivők Krisztust követik, az Evangélium és nem a Törvény által élnek, hisznek, illetve Isten Igéje és nem a földi hatalom kardja által élnek. Szívünkben van a Szentlélek, ezért nincs szükség fizikai erőre az egyházban. A világban azonban másképp van. Két országról kell tehát beszélnünk (vagy két birodalomról, uralomról, rendről vagy rendszerről) — mondja Luther. Az egyikben a szeretet uralkodik, a másikban a törvény. Mindig meg kell különböztetnünk a az egyház és a keresztyén élet lelki rendszerét a világi rendszertől. Luther azt mondta, hogy Isten mindkét rendszeren vagy uralmon keresztül munkálkodik. Az egyházban és a keresztyén életben Isten a szeretet, a megbocsátás, a kegyelem által uralkodik — és mindenki egyenlő. A világban és a társadalomban Isten az igazságosságon, a jutalmazáson és büntetésen keresztül uralkodik - az embereknek pedig különböző pozíciójuk és tekintélyük van. Az Evangélium nem teremt békét a világban, mert senkit sem kényszerít az engedelmességre. Az Evangélium hirdetése azonban jó embereket eredményez, akik jó cselekedeteket akarnak véghezvinni, ez pedig stabilizálja a társadalmat. Erős világi felsőbbségre és törvényekre van azonban szükségünk, mivel bűnösök vagyunk. Luther általában kedvezően nyilatkozott arról, hogy ezt a világot, az egész életet Istenhez tartozónak tekintsük. Élvezhetjük az életet ebben a világban, de küzdenünk 14 Grandia, 198-9. 15 Douma, 44kk. 47
