Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper
Keresztyén politikai etika Douma a következő következtetéseket vonja le Augustinus politikai megközelítése mögött húzódó ethoszt illetően:10 11 1) Megtanulhatjuk helyesen Augustinustól, hogy „antdtézis” van hit és hitetlenség között, melynek a politikai és társadalmi életben is következményei vannak. 2) Ugyanakkor van egy kis zavar Augustinusnál, mert időnként embereket állít szembe, máskor pedig politikai vagy kormányzó szervezeteket. Alkalmanként annak a veszélye jelentkezik nála, hogy megfeledkezik arról, hogy Isten munkája és a Sátán munkája közötti „antitézis” nem található meg olyan abszolút formában, hogy csak világosságot vagy csak sötétséget találunk az emberek életében és a politikai ügyekben. Bár jelentős tendenciák mutatkoznak egyik vagy másik irányban, gyakran a kettő elegyét találjuk a mindennapi életben. Augustinus tudta ezt, de a két világról szóló beszéd oda vezethet, hogy leegyszerűsítjük azt, ami a valóságban összetettebb. 3) Egy másik tendencia időnként Augustinus neoplatonista hátteréből adódik, amely dualizmushoz vezethet aközött ami lelki és ami politikai. Filozófiai nézőpontból úgy találtam, hogy Augustinus figyelmes olvasása azt mutatja: egyre inkább úrrá lett ezen a neoplatonista dualizmuson, és a Biblia alapján hangsúlyozta a teremtett valóság jóságát. Egyik pozitívuma az, hogy felszólította a világi felsőbbséget az igazságosság és a béke mun- kálására. 4) Sajnos Augustinus arról is emlékezetes, hogy egyetértett a politikai erőszak alkalmazásával a donatistákkal szemben. 5) Nem dolgozott ki rendszert egyház és állam viszonyának kérdésében. 6) Érdekes, hogy Augustinus nem választotta el Krisztus Hegyi Beszédét a politikai élettől, mintha Krisztus szavai csak személyes kapcsolatainkra vonatkoznának és nem a politikára. Azt mondta, hogy Krisztusnak ezek a szavai kell hogy hatással legyenek a királyok szívére és politikai tetteire is. Augustinus hozzájárult ahhoz, hogy az „igazságos háború” eszméje tovább fejlődjön, mint ameddig a rómaiak eljutottak, mert nemcsak a eszközökről beszélt, hanem helyes szándékokról is. Van Til azt mondja, hogy Augustinus hitt a kultúra keresztyén átalakításában. Amikor a lélek meg- igazíttatik Isten előtt, annak jó következményei lesznek az életünkben, családunkban, az egyházban és a társadalomban is.11 Mindig harcolnunk kell azonban a bűn ellen, hiszen a jó és a gonosz antitézise hatalmas valóság. Római katolikus és reformációs tendenciák A római katolikus tanítás szerint az államot a természeti törvény határozza meg.12 Mégis teokratikus tendenciát találunk az egyház és állam kapcsolatáról kialakított római katolikus nézetekben, mivel az egyház érti 10 Douma, 39kk. Lásd még Hans Küng, Great Christian Thinkers, 69kk: „Augustine — The Father of All Western Latin Theology” (New York: Continuum, 1997). 11 Van Til, 87. 12 Helmut Thielicke, Theological Ethics: Politics (Grand Rapids: Eerdmans, 1979), 541 kk. 45
