Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Sajnálom - de én csak így láttam...
Novak István gyományban és szokásban olyan „eszköziséget” vélt kezelni, amelyek mindegyike magyarországi református egyházi kultúránk — respektive: nemzeti kultúránk - fennmaradását - több-kevesebb sikerrel, de nélkülözhetetlenül — szolgálhatja. Még akkor is, ha - amint a Recenzens írja — tradícióinkat „át kell gondolni.”13 Anélkül persze, hogy ez a művelet a tradíció „savát-borsát” ledesztillálná. Utóbbi nyomán ugyanis valamiféle „szellemi alkoholmentes ital” keletkezhetnék. Ég óvjon ettől! írásom „haladó hagyományt” emlegető idézetét a recenzensi észrevételek - úgy tűnik — különös érzékenységgel kezelik. Már-már anathemisztikus felhangokkal. Első látásra teljesen indokoltan. Mert ez a fogalom valóban a Rákosi, majd a „puha diktatúra” kultúrpolitikájának egyik kulcsfogalma volt. Eredetileg azokat a „hagyományokat” jelentette, amelyek a diktatúra szekerét tolták és mint ilyenek „haladóknak” minősültek. Ám a hosszabb folyamat és a politikai figyelem gyengülése - és ezt a Recenzens aligha tudhatja, hiszen személyesen aligha élhette át - a gyakorlatot oda vezette, hogy a „haladó” jelző egyfajta „palástként” kezdett működni, mert „jótékony leple alatt” a nem diktatórikus igényeket szolgáló hagyományok is emlegethetőkké, mi több: gyakorolhatókká váltak. Ebben az olvasatban merészelem a „haladó hagyományt” emlegető írást idézni. Szövegemnek az idézettel vélt „identikus kapcsolata”14 mindössze eddig terjed. Hogy pedig a hagyománynak sem tartalmát, sem jellegét nem tisztáztam, azt egyetlen szürke szándék támogatja: írásom kísérleti jellegű egyháztársadalmi „ládeletet” vett célba és nem hagyománykutató, vizsgáló szándékokat. Ez a témakör egyébként is könyvtárnyi anyagot tudhat magáénak. e./ Amit végül a Recenzens „integratív metafora”15 címén mint „Örökséget” megjelöl, nagyon plasztikusnak, tetszetősnek, fejtegetéseivel jól indokoltnak találom. (Csak zárójelben: a nekem hiányosságként felrótt „tartalom és jelleg” bemutatásával azonban a Recenzens maga is adós maradt. No lám!) Egyébként az „Örökséggel” összefüggésben egy baj mégis lehetséges: ha hűdenül, rosszul kezeljük, vagy elhagyjuk, megfeledkezünk róla. Krisztus földi egyházát — és benne a Magyarországi Református Egyházat is — igazgató és fenntartó kegyelme azonban ezt a lehetőséget — ha imádkozunk és teszünk is ellene — bizonyára elhárítja. 13 U.a. 51-52. p. 14 U.a. 49. p. '5 U.a. 52-55. p. 10
