Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Sajnálom - de én csak így láttam...
Sajnálom - de én csak így láttam. .. delem korlátáit szétfeszítve — a monográfia irányába tágította volna. Az ehhez szükséges felkészültséggel — lévén „közönséges” jogász — persze nem rendelkeztem. Ezért én így és ezúttal csak azt láttam-láthattam. A tovább- és máslátást Recenzensem — bizonyára kitűnően - pótolta. Köszönet érte. c. / Nagyjában ugyanez vonatkozik a „szocio-kulturális folyamatok meghatározó tényezőit”7 taglaló recenzensi fejtegetésekre is. Persze a más-látás néhány lehetőségét itt is felhasználva. így mindjárt abban, ahol a Recenzens a történelmet az emlékezőközösség emlékezeteként értékeli és megállapítja, hogy „az egyház mint közösség identitását meghatározó történet nem lehet azonos a nemzet történetével, hiszen ez nemzeti vagy államegyházat feltételezne, illetve azt, hogy az egyház azonosul a világgal — és eképp fel is számolja önmagát.”8 Ez a gondolat így meglehetősen bizarr, sőt elfogadhatatlan. Szó sincs — mert nem lehet — ennek a képletnek bármiféle valóságáról. A két történelem nem azonos, de egymástól elválaszthatatlan. A Magyarországi Református Egyház egész történelme a magyar állam, ha tetszik: nemzet és társadalom történelmének szerves része. Onnan kiiktatni semmiképpen sem lehet. Mindemellett és mindennek ellenére nemzeti- vagy állam-egyházat emlegetni már csak azért sem lehet, mert egyházunk egész történelmének valamennyi mozzanata — ideértve a mai államvezetés gesztusait is — sokkal inkább a perifériális kiszorítás, mintsem a központba állítás tendenciái felé mutat. A „kétezeréves keresztyén kultúrát” illető recenzensi fejtegetések rendjén kitűnik, hogy ez a kultúra „mint minden ellenkultúra mindig és egyre inkább asszimilációs helyzetben van.”9 Ám legyen! Annál is inkább, hiszen a krisztusi tanítások egész jellege, tartalma (szeretet, megértés, „az vesse rád az első követ, aki nem bűnös” stb.) voltaképpen erre utal. Mindemellett viszont aligha tudnék egyetérteni azzal a további recenzensi nézettel, amely szerint ez a kétezeréves keresztyén kultúra - írásomból kitetszőleg — „függeden a benne élő, általa meghatározott társadalomtól, másfelől pedig mint ilyen alapjában véve változadan.”10 11 Ez annál is inkább téves felfogásnak tűnik, mert írásomban — Németh László nyomán — a kultúrát, így tehát a keresztyén kultúrát is „mint valami életet szabályozó eset”-et kezeltem, amely „egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója.”11 Ehhez képest ez a kultúra semmiképpen sem lehet „a társadalomtól függeden” és „alapjaiban véve változadan” tényező. d. / Hagyománynak és szokásnak a kultúráról „leválasztását” a recenzensi vélemény több oldalról is kifogásolja.12 Úgy vélem alaptalanul. Mert írásom - legalábbis legjobb szándékaim szerint — ilyen „leválasztásra” nem törekedett. Arra azonban igen, hogy mindkét tényező jelentőségét kiemelje. Ha7 U.a. 44-52. p. 8 U.a. 46. p. 9 U.a. 48. p. '« U.a. 47. p. 11 Németh László: Molnár Albert zsoltárai és ritmikájuk. In. Az én katedrám. Bp. 1969. 86. p. 12 Nagy Károly Zsolt id.m. 49. p. 9
