Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szabó Zoltán József: A megújított Magyar Református Egyház szervezetének kétfókuszos értékelése
A megújított Magyar Reformatus Egtaaz szervezetének kétfókuszos értékelése konszolidáció, amely az elkezdett egyházszervezet létrehozásába fektetett energiát erősítette volna meg. Záró gondolatok A tűzvészszerűen terjedő reformáció a katolikus egyház akkor már áttekintheteden hierarchikus felépítésének egyszerűsítésére törekedett. Szándéka, hogy az egyházszervezetet az Újszövetség alapján állítsa vissza, kivitelezhetedennek látszott, ugyanis az Újszövetség egyházalkotmányt nem tartalmaz. Az ősegyházban kibontakozóban lévő, az óegyházban megszilárduló egyházszervezet sem szolgált biztos támaszul a példát kereső reformátorok számára. Egyházszervezeti minta híján csak a Bibliához mehettek vissza. Teljesen új, megtervezett, szakszerű egyházszervezetet és -vezetést nem alakíthattak ki. Kálvin egyházszervezési alapelvei a korabeli Európában sem voltak mindenütt bevezethetők - még a reformátor városában, Genfben sem. A magyar viszonyok pedig gyökeresen másak voltak. Országos református egyház Erdély kivételével sehol sem jöhetett létre. A három részre szakadt országban önálló, hasonló törvénykönyvekkel szabályozott keretek között: egyházkerületekben élt az egyház. A hierarchikus református egyházszervezet korabeli előállásában is sokkal egyszerűbb, áttekinthetőbb volt a római katolikusénál. A református vallás magyarországi terjedésének komoly, ösztönző tényezői, valamint kedvező körülményei mellett magának a reformálásra váró egyháznak a megmerevedésben érdekelt tényezői sem voltak híján tartalékoknak. Nem a megújulás erői, de a konzerválás püspökei (pontosabban az őket támogató világi főurak) kerekedtek felül. Az egyház tagjait és szerveződéseit, legfőképpen annak az igét megcsúfoló hierarchikus felépítését nem tudta áthatni az a bibliai szellemiség, ami Luther, de különösen Kálvin esetében egyházszervező zsenialitást produkált.26 „Az igaz ember hitből fog élni” hazánkban nem talált olyan egyházszervező talentumokat, akik kilépve a történelmi esetlegesség szorításából, kellő hittel és elszántsággal rendelkezve a rövid és zavaros időszak ellenére a hazai katolikus egyház egészének reformját (innovációját) elvégezték volna. Ahogyan társadalmunk sem volt olyan állapotban, hogy ennek kellő odaszá- nással és bűnbánattal alávesse magát. Nem ment végbe, de a létrejött református gyülekezetek szerveződésükben, felső kapcsolatrendszereikben és ügyvitelükben számos ponton egyszerűen tovább folytatták az elvilágosodott, a feudális társadalomszerkezet függőségébe esett egyház adminisztratív (és teológiai) hagyományait. A szervezetek átalakulásával foglalkozó szervezeti-antropológiai megközelítés szinte tálcán kínálja e 26 Kálvin egyházszervezői munkásságát lásd részletesebben SZABÓ ZOLTÁN JÓZSEF: Kálvin egyházszervezete. (I-II.) In: Református Egyház, LV. évf. 2. sz. p. 31-34, 3. sz. p. 56-59 89
