Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: A gyülekezet anyagi alapjai az ószövetségben
ca Sárospataki Füzetek 2003/1 bd féták ítélete a papok minden mulasztásáról és visszaéléséről. A kiváltsággal nagyobb felelősség is jár együtt, még ha a nép részéről gyakori elhanyagolásban és megrövidítésben volt is részük. A javakat Isten úgy adta népének, hogy abból vissza is kellett adni Istennek áldozatok formájában. Az áldozatokra vonatkozó aprólékos rendelkezéseknek hosszú sorát találjuk az Ószövetségben. Voltak alkalmak, események, amelyekhez áldozat bemutatása tartozott, de időnkénti rendszerességgel is kellett áldozatot bemutatni. „Evenként háromszor jelenjék meg minden férfi Istenednek, az Úrnak a színe előtt azon a helyen, amelyet Ö kiválaszt: a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senki se jelenjék meg üres kézzel az Úr színe előtt. Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, Az Úrtól, aki adja azt neked.” (5Móz 16,16-17) Külön előírások vonatkoznak arra, hogy az áldozat nem lehet valami értékcsökkent dolog, sem satnya termés, sem sérült állat, mindenből a legjavát, a tökéleteset áldozhatták csak Istennek. Ilyen tanítás készítette a népet a honfoglalás utáni isten- tiszteletre: „Amikor bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül, birtokba veszed azt, és letelepszel rajta, akkor vedd a föld termésének a legjavát, amelyet behordasz földedről, melyet Istened, az Űr ad neked; tedd egy kosárba, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy ott lakjék az Ő neve. Menj el a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az Úr Isten előtt, hogy bejöttem arra a földre, amelyet esküvel ígért az Úr atyáinknak, hogy nekünk adja. A pap vegye el kezedből a kosarat, és tegye le Istenednek, az Úrnak oltára elé. Te pedig ezt mondd Istenednek, az Úrnak színe előtt: Bolyongó arámi volt az ősöm, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesed- magával, de nagy, erős és hatalmas néppé lett ott... Azután behozott az Űr bennünket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. Azért hoztam most ide a föld termésének a legjavát, amelyet te adtál nekem Uram.” (5Móz 26,1-5.9-10) Az áldozatok mellett a tized minden értékből az Úrnak szentelt rész volt. „A föld minden dzede az Úré, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az Úr szent tulajdona az.. .A marháknak és juhoknak a tizede is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az Úr szent tulajdona legyen.” (3Móz 27,30.32) A gyülekezet közvetlen anyagi alapját a tized biztosította. A léviták szükségét is ez fedezte. „A lévi90 80 03
