Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: A gyülekezet anyagi alapjai az ószövetségben

oa Sárospataki Füzetek 2003/1 ßt>

táknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet az Úrnak ajánlanak föl ajándékul, ezért mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem kaphatnak örökséget.” (4Móz 18,24) A tizedadás azonban vonatkozott a lévitákra is. A kapott adományból nekik is ugyanazt a részt vissza kellett adni, amelyet a többi törzs tagjai visszaadtak Istentől nyert javaikból. A Mózesnek adott utasítás így szólt erről: „Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek, ajánljátok föl a tizednek a tizedét ajándékul az Úrnak. Úgy tekintendő a ti fölajánlásotok, mint a szérűről való gabona, és mint az, ami a sajtóból folyik.” (4Móz 18,26-27) Az Istentől kapott javakból tehát mindenkitől visszavár Isten egy tizedet. E%ek a^ok a rendszeres adományok, amelyeket esetenként egy- egy rendkívüli célra történő gyűjtés egészít ki, hogy minden szükségre elegendő anyagi alap legyen.

Az áldozatok sokféle leírása, a százalékra pontosan kiszámított adományok összege, egyáltalán az anyagi javakkal való élés ilyen részletezése azt a gondolatot támasztja, hogy itt az Ószövetség tanítása szerint minden valamiféle „kereskedés” módján történik, valami adok-kapok elve szerint zajlik. Egyébként is sokakban alakult ki az Ószövetségről az a felfogás, hogy az anyagi értékeken van benne a hangsúly, a lelki értékek pedig háttérben maradnak vagy hiányoznak. Ez azonban téves látszat, sőt nagy félreértés. Mindjárt az első megállapítás, amit tettünk, hogy minden Istené ezen a világon, értelmetlenné tesz minden olyan gondolatot, hogy Isten vagy az Ő ügye rászorulna a tőlünk származó javakra, a mi anyagi támogatásunkra. Oly szépen találjuk megfogalmazva ezt a zsoltárban: „Nem feddelek meg véres áldozataidért, sem állandóan előttem lévő égőáldozataidért, de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. Ha éhezném nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!” Nem az áldozat vagy annak értéke a döntő, hanem a hálaadás, az a szívbéli készség, hogy az ember tudja, kitől kapta javait és azokért hálás. Saul király hiába mutatott be áldozatot, vagy akart bemutatni bőséges áldozatot, ha nem Isten akarata szerint cselekszik, annak ellenkezőjét teszi. Sámuel próféta ilyen szavakkal oktatja az engedetlen királyt:

gO 81 08