Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 1. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Tanászi Árpád: Feltámadott!

oa Sárospataki Füzetek 2003/1 so

nem feltámadott.” Életünk csak akkor nyer változást, a mennyei horizontok csak akkor válnak valósággá, ha ez az üzenet berobban a szívünkbe, ha elhallgat az emberi szó és gondolat, ha hagyjuk, hogy áthassa lelkünket Isten megváltását és üdvözítő erejét megbizonyító tettében megnyilvánuló végtelen szeretete. A feltámadás napján elérkezett az idő, hogy rádöbbenjünk arra, hogy Istenre kell figyelnünk. Atyánk nélkül tehetedenek és legyőzöttek vagyunk. Hagynunk kell, hogy O munkálkodjék.

Isten munkálkodása csodálatos volt Fia feltámadásában, csodálatos volt az asszonyok életében és csodálatos lehet a mi életünkben is. A történet hangulatából kitűnik az is, hogy a Jézus feltámadásáról szóló hír az asszonyok számára egyelőre felfoghatadan. Jézus feltámadása csak akkor válik válósággá és életük szerves részévé, amikor az angyalok emlékeztetik őket az írásokra: „Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.” A húsvéti történés, Jézus feltámadása csak akkor válik életté és igenné, örömmé és üdvösséggé, ha Isten Igéje szüntelenül szemünk előtt és szívünkben van és marad. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására elengedhetetlenül szükség volt. Szükség volt miattunk, bűneink miatt. Szükség volt, mert Isten úgy szerette a világot, és benne az embert, hogy nem hagyta elkárhozni, Fiát áldozta fel, akinek feltámadása által számunkra is életet szerzett. Meg kell értenünk azt, hogy Jézus feltámadása ad értelmet az életnek, a halálnak, a hitnek, az- örömnek, a békességnek, a szeretet gyakorlásának, a szomjúhozónak átadott pohár víznek, az éhezőnek juttatott szelet kenyérnek, a vigasztalásnak és az egymás meglátogatásának. Krisztus feltámadása igazolja azt, hogy az ember hitből fakadó „illata” az élet virágának elmúlásával nem szűnik meg.

Krisztus feltámadása adott az asszonyoknak új életutat, tartalommal telt cselekvő erőt akkor, amikor elindultak és otthagyták a temetőt, a szomorúságot, a fájdalmat és örömmel adták hírül a már eltörölhetetlenül életükké vált Krisztus feltámadását.

80 4 08