Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csohány János: Gondolatok Kálvin betegségéről, halálának okairól
Köfi: Csohány János Visszatérve Béza életrajzára, Kálvin munkásságának ismertetése során sokáig nem esik szó az egészségi állapotról. Az 1556-os év krónikájában arról értesülünk, hogy Kálvint „beszéde közben a harmadnapos lá^ támadja meg" (56. o.). Ez bizony súlyos kijelentés, mert a mai szóhasználatban ez a maláriát jelenti. De valóban malária volt-e ez a lázas roham, mert Béza a következőkben azt közli, hogy „csakhamar teljesen kiépült bajából, sőt még egészségesebb lett, mint azelőtt volt”. Valóban: erről, vagy a váltóiáz (így nevezi a 68. oldalon) egyéb vonatkozásairól, jellemző tüneteiről többé nem esik szó. A következő évben, tehát 48 éves korában, Kálvint „olyan betegség támadta meg, amelyről az orvosok úgy nyilatkoztak, hogy idősebb emberre halálos lehet. ... A betegség nem ölte meg ugyan Kálvint, de annyira megrongálta..., hogy soha többé nem nyerte vissza egészen a maga egészségét.” (61. o.). Ez a betegség jelentős romlás jelentett Kálvin egészségi állapotában, és leginkább valamilyen akut, rohamszerű ssfwel kapcsolatos betegség (infarktus?) lehetett, következményes szívgyengeséggel és az ezzel járó keringési elégtelenséggel. Ettől az időponttól kezdve folyamatosan betegeskedik, egyes panaszok kisvérköri keringési elégtelenségre, pangásra utalnak: prédikációját többször félbe kell szakítani a köhögés miatt (66. o.), „nehéz a lélegzetem, szüntelenül azt várom, hogy megfulladok” (79. o.). A 66. oldalon tudjuk meg, hogy Kálvinnak kösyvénye is volt. Ezt tényként kell elfogadni, mert a köszvényről szóló ismertetésekben, az ebben a kórban szenvedő híres emberek között (LutherQ, Harvey, Franklin) őt is felsorolják. A köszvény alapbetegséghez társulóan nagyban valószínűsíthető a hólyagkő is, amit Béza a 68. oldalon említ. Ez a kő feltehetően urát kő volt. Sőt az is lehetséges, hogy a vesemedencében képződő kisebb urát kövek a húgyvezetéken lefelé vándorolva okozhatták azokat a jelentős „meg-megújuló alhasi görcsöket”, amelyekről a 68. oldalon történik említés. Kálvin még 50 éves sem volt, amikor egészségi állapota rohamosan romlott. Ebben jelentős szerepe lehetett a már feltételezett, romló keringési állapoton túl rendszertelen, önpusztító életmódjának is. Béza a 68. oldalon panaszkodik arról, (Kálvin ekkor már 55 éves), hogy gazdájának „teste erőtelen”. Ennek ellenére alvásra alig fordít időt (ugye ezt már ismerjük diák korából), rendszeresen nem reggelizik és „ebédjén kívül semmi táplálékot nem vett magához”. A fejfájása miatti 36 órás böjtök még inkább hozzájárultak alultápláltságához Az előbbieket komplikálta, hogy a feltehetően rost és kalória szegény étkezés miatt székrekedése is lehetett és emiatt tanácsolták számára a mértéktelen aloé használatot” (68. o.). Az aloé cserjéből készített, változó erősségű főzetek bizonyára okozhattak alhasi vérbőséget, tenezmusos (görcsökkel járó, erőitetető) székürítéseket, és mindezekből logikusan következtethető az újabb komplikáció, a ,Jekélyes aranyér” is. 162
